Ilosvai Varga Imre, kunhegyes első nagykun kapitánya
1814-ben született az 1848/49-es forradalom és szabadságharc korának egyik legjelentősebb kunhegyesi személyisége.
Jobbágy ősei Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől kaptak nemesi oklevelet. A család 1702-ben került Kunhegyesre. Művelt ember volt. Előbb nagykun kerületi főjegyző, majd 1849-ben a Répásy-féle hadtest tiszántúli hadainak élelmezési kormánybiztosa. Az orosz beavatkozás idején Korponay mellett a népfelkelés szervezésében is tevékenykedett. Mindezekért a szabadságharc bukása után halálra ítélték. Az uralkodó négy év várfogságra enyhítette büntetését. Josepstadtból való kiszabadulása után – köztiszteletből és a megbecsülés jeleként – nagykunsági kapitánnyá választották 1861-ben. Ezt a tisztséget három évig töltötte be.
1866. november 4-én halt meg Kunhegyesen 51 éves korában.
A kunkapitányok a települések elöljárói voltak, az autonómia megtestesítői, a kunok bírái, akik nem tartoztak elszámolással, csak a nádornak. Kunkapitánynak és jászkapitánynak (hiszen a Kunság és a Jászság történelme eggyé forrott) mindig a közösség egy kiválóságát jelölték, aki becsületben, igazságosságban és minden emberi tulajdonságában kivívta a közösség elismerését.
2006 őszén az ő emlékére rendezte be városunk a Kunkapitány ház tisztaszobáját, melyben a páros ágy és az intarzia berakásos szekrény az ő hagyatékából való.
Örökösei (1867. január 18-án Kunhegyesen kelt dokumentum szerint. Aláíró Mohácsi Bálint helyettes bíró): Varga Katalin (özv. Elek Sándorné); Varga Rebeka (Bényei Józsefné); Varga Eszter (Kuliffay Károlyné); Varga Lajos kiskorú helyett apja Varga Pál; Simonyi Imre kiskorú helyett közgyám Péntek Mihály; Helv. hitv. Eklézsia (képviselője Polgár János); Varga Eszter (Hajdú Lászlóné túrkevei lakos)