Szerkesztette: Víg Márta
2010 Kalendárium
1055
A kunok 1055-ben tűntek fel a délkelet-európai sztyeppén a kipcsak törzsszövetség tagjaként, amikor megtámadták a szintén török eredetű úzokat, és kiszorították őket a Volgától nyugatra eső területre.
1060-1070
A belső-ázsiai eredetű, kipcsak-török nyelven beszélő kunok az 1060-as években költöztek a Volgától nyugatra és az 1070-es évek végére az Al-Dunáig meghódították a steppét, de annak nyugati végét sokáig még nem népesítették be.
1240
Kötöny (Kuthen) kán kunjainak 1239-ben a mongolok elől menekülve kért bebocsátást Magyarországra. 1240-ben IV. Béla király a Tisza mellett lévő kői monostorhoz országgyűlésre hívta össze a magyar főurakat és a kunokat, melyen a kunok letelepedési helyét nemzetségenként kijelölték a Duna, Tisza, Körös, Maros és Temes folyók mellett. A befogadást az 1240-es Kő-i (bánmonostori) (ma Kőtelek) egyezményben rögzítették, melyben a kunok elismerték a magyar király főségét, s hadiszolgálatuk fejében megkapták a vendégnépeket megillető kedvezményeket: részleges adómentességet, saját törvényeik szerinti élhetést.
1290
1290. július 21-én Bihar megyében Nagyváradtól három mértföldnyire, Körösszeg váránál a szabad ég alatti táborában álomba merült IV. (Kun) László királyt az éjfél csendjében a kunok: Árbucz, Törtel és Kemencse több rokonaikkal s társaikkal, fegyveresen megrohanták, és halálosan megsebesítették.
1395
Kolbazszállás (sereget-seregszárnyat győzz) székközpont minden kétséget kizáró első forrásemlítése 1395-ből származik, a csunegyházi és waichunnépei előkelő kunok ekkor nyerik azt vissza – kilenc másik szállással együtt – Zsigmond utasítására Dobozi Miklóstól, a kunok helyettes bírájától.
1440
Kolbaz-szék első írásos nyoma 1440-ből származik.
1470
Kolbazszállás írott forrásból ismert első temploma (1470) egyhajós téglatemplom (17,2 m hosszú, 8,8 m széles) szentélye külső síkján támpillérekkel megerősített, a nyolcszög öt oldalával záródó volt.
1485
A nádor volt a kunok főispánja és bírája az 1485. évi XI. törvénycikk értelmében, helyetteséül főispánt és bírót neveztek ki, ha országos ügyekkel lenne elfoglalva.
1570
Kunhegyes a rovásos adóösszeírás szerint Pest megyéhez tartozott, részben Kenderesy Boldizsár, részben Hegyesy Gáspár tulajdonában volt.
1610
A nádorok, akik tisztébe tartozott a koronajavak védelme, 1610-től a jászok és a kunok élére főkapitányt neveztek ki. Kecer Ambrus volt az első főkapitány 1610-1634 között.
1655
Az 1655. évi 44. tc. 1. pontja a következőket rögzítette: „…a kunok és a jászok maradjanak meg az ő korábbi gyakorlatukban és mentességeikben.” Ezzel újólag megerősítést nyert a két népcsoport megkülönböztetett jogi helyzete, amiért továbbra is kemény harcot kellett folytatniuk.
1660
A Nagykunság címerképe az 1629. évi liliomos pecsét helyett egy kecskebakot ábrázoló címeres pecsét.
1685
Szolnok, Törökszentmiklós és a Tiszántúl a kurucok tevékeny közreműködésével szabadult fel a török iga alól.
1705
Debreczeni István , református lelkipásztor 1705-ben jött Kunhegyesre Mezőtúrról a rác rablás előtt, már akkor az egyházmegye esperese volt. 1707-ben ő is elment a kunhegyesi futó néppel Rákóczi Rakamaz környéki birtokára, s vitték toronybéli kis harangjukat is. Ott halt meg.
„A Maros mellékéről érkezett rácok 1705. május 24-én Kunhegyest és Madarast kirabolták és felgyújtották. A monda azt tartja, hogy a kunhegyesi határban lévő Ráchalomban a rác csatában elesett rácok vannak eltemetve.”
1710
1710 őszén a kuruc vereségeket követően a császári haderő megszállta a Jászkunságot.
1715
Az országgyűlés sürgette a Jászkunság törvénytelen eladásának - I. Lipót által a Német Lovagrendnek - megsemmisítését, s a Hármas Kerület visszaváltását. Az országgyűlés megszavazta a három éven belüli visszaváltást. Azonban nem volt rá pénz, zálog címén a lovagrend birtokában maradt a terület. (1715. XXXIV. tc.)
1725
1725 őszétől a Nagykunság szimbóluma a két lábra emelkedett, nyelvét kiöltő, jobb mancsában szablyát tartó, koronás oroszlán.
1735
Bányai György , református lelkész 1735- 1741-ig volt Kunhegyesen, innen Nagyrévre, majd Szeghalomra ment, s visszatért Kunhegyesre. Itt halt meg 1760-ban.
1745
1745-ben a többi jászkun településhez hasonlóan Kunhegyes is visszavásárolta az I. Lipót által 1702-ben 500.000 rajnai forintért eladott területét, mely 18.700 Rft ráeső részt jelentett. Azokat, akik a megváltás összegéhez hozzájárultak redemptusoknak nevezték.
1745. március 29-én határozott a Hármas Kerület közgyűlése a jászkunsági huszárezred felállításáról, amihez a Jászság 500, a Nagy- és a Kiskunság 250-250 lovassal járult hozzá.
1765
Mária Terézia 1765-ben engedélyt adott a kunhegyesi reformátusoknak templomuk megnagyobbítására. Emlékkőbe vésve – mely templomunk nyugati főhajójának falához támasztva található - latinul olvasható a következő szöveg:
Az egyetlen Isten tiszteletében
az Atya, Fiú és Szentlélek nevében.
Ezt a kőből való templomot a fenséges Mária Terézia királynő engedélyével megújítva megnagyobbítsuk.
A fáradságos munkához és költségekhez személy szerint hozzájárultak Kunhegyesen a helvét hitvallású református egyház templomának elkészítéséhez Sári Mihály lelkész segítségével és Szabó János irányításával Endrédi István-János, Szabó Sámuel, Apáti István, Sándor Péter, Mohácsi István az egyház kurátora, Vincze György, Gorzás György, Főző György, Jákó Mihály, Diennes Mihály, Szabó János, Balog Péter, Tar András a helység elöljárói elsőként.
Krisztus születése után az 1765 . évben.
Dicsőség és hála Krisztusnak a királynő személyes segítségéért.
A megnagyobbított templom felszentelésére 1766. május 8-án került sor, az „akkori superintendens Szilágyi Sámuel által.
1780
Az 1780-as cigányösszeírás szerint a Nagykunságban 57 cigánycsalád élt, ebből 12 család Kunhegyesen: téglavetők (5) és kézművesek (8).
1785
1785-ben a kunhegyesi lakosok egy része kiköltözik a Bács megyei kincstári pusztára, Feketicsre. Pap János kunhegyesi református kántort vitték el papjuknak.
Simon Péter református lelkész 1768-ban jött Kunhegyesre. Előtte a mezőtúri leányok tanítója volt 1757-ben, majd kürti pap lett, onnan Karcagra ment. Egyházmegyei jegyző is volt. 1785. augusztus 18-án 56 éves korában halt meg Kunhegyesen.
Gerendai Pál , református lelkipásztor 1785 decemberétől lett prédikátora a kunhegyesi eklézsiának, egyházmegyei tanácsbíró is volt. 1786-ban vette feleségül néhai Simon Péter prédikátor leányát, Simon Sárát. Két fiuk született: József (a foktői lelkész leányát vette feleségül, Szondy Zsuzsannát, az ő fiúk volt dr. Gerenday László városi orvos) és Sándor. 76 éves korában 1823. augusztus 21-én halt meg, szélütés érte.
1790
1790 tavaszán II. József halála után az országos, sőt birodalmi elégedetlenség hatására a jászkunok is megfogalmazták saját követeléseiket, sérelmeiket a „Supplex Libellus Jaszigum et Cumanorum” című röpiratban. Ezek közül még abban az évben helyreállították a Jászkunság törvényhatósági önállóságát és az országgyűlés diéta elfogadta a szabad kerületek országgyűlési képviselet jogát is. A Jászkunság 1790. október 19-i közgyűlésen 25 pontban fogalmazta meg részletesen kívánságait.
1800
Bödők (Bedök) István református tanító 1772-ben született a Komárom vármegyei Nagykesziben. Református tanító Kunhegyesen 1800-1833-ig. Felesége Nagy Sára volt, akivel 1809. november 22-én kötött házasságot Kunhegyesen. Gyermekeik: István (1815), Klára (1817), Zsuzsánna (1821), Pál (1823), Eszter (1829). 1834. május 29-én halt meg 55 éves korában.
1800-ban szervezték meg a 12. Jászkun Nádor Huszárezredet, melynek katonái Európa egyik legdíszesebb egyenruháját viselték abban az időben.
1805
1805-ben Kunhegyesen a reformátusok új leányiskolát építettek.
1805. július 16-17 között József nádor a Nagykunságba látogatott (Kunszentmárton, Túrkeve, Kisújszállás, Karcag, Kunhegyes, Kunmadaras)
1810
Kunhegyesen a felsővégen (a Róna utcától északra) és az alsóvégen (Hosszú utcától délre) portákat osztottak.
1815
1815 januárjában született Kunhegyesen ifj. Bödök István kunhegyesi református tanító fia. Keresztszülei: Nagy András tanító és felesége Szalós Juliánna. 1839-ben (24 éves) feleségül vette Újfalusi József 18 éves lányát, Juliannát. 1848 októberében jelentkezett a Lehel-huszárezredbe közhuszárnak. Vitézségét hadnagyi majd alszázadosi előléptetéssel ismerték el.
1820
A római katolikusoknak 1820-tól volt plébániájuk és kápolnájuk Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére Kunhegyesen. Báró Fischer István egri érsek 1820-ban végrendeletében 25000 aranyforintot hagyott a kunhegyesi római katolikus egyházközségre, hogy templomot és plébániát építsen.
1825
Kulifay Zsigmond református lelkész, író, költő 1825 tavaszán lett a kunhegyesi református eklézsia egyik rendes lelkipásztora. 1868. február 17-én meghalt.
1845
1845. október 12-13 között Széchenyi István a Nagykunságban járt a Tisza szabályozása ügyében (Madaras, Kunhegyes, Kunszentmárton). Ekkor Illéssy János districtuális kapitány a nagykun bandériummal tisztelgett a gróf előtt, s Madarasról Kunhegyesen át, Kunszentmártonra is elkísérte.
1850
1850-ben létesült a „Gerő-féle” malom Kunhegyesen, mint szárazmalom. 1912-ben motoros malommá alakították át.
1855
Alexander Zoltán , főjegyző Jászladányban született 1855-ben. A gimnáziumi érettségi és az egyetem elvégzése után jegyzői oklevelet szerzett. Négy évtizedig állt Kunhegyes község szolgálatában mint jegyző, később főjegyző. A kunhegyesi Kereskedelmi és Iparbank Rt. és Takarékpénztár Rt. felügyelő bizottságának huzamosabb ideig volt tagja. 1918-ban hunyt el.
1865
D. Ács Márton 1865-ben született Kunhegyesen. 18 évig volt községi tanácsos, később másodbíró, majd főbíró. Ezen kívül saját birtokán gazdálkodott. Nagy szerepe volt a község járdával való ellátásában. A tanácsköztársaság és a román megszállás ideje alatt sok bántódás érte, hivatalából elűzték. Községi képviselő (1925) 1926-ban halt meg .
1865 -ben a karcagi választókerület, melyhez Kunhegyes is tartozott, országgyűlési képviselője a balközéphez tartozó tősgyökeres karcagi Varró Sámuel lett, aki mandátumát 10 évig megőrizte.
1870
A kunhegyesi Baloldali Olvasókör 1870. február 2-án alakult, s 1922-ben szűnt meg, Magyar Nemzeti Olvasókör ré alakult.
Paksi György főbíró 1870-ben született Kunhegyesen. Előkészítő iskoláit Kunhegyesen végezte, majd szülei birtokán gazdálkodott. 1894-ben apja birtokát átvette és önálló gazdaságot vezetett. 1921-ben Kunhegyes község főbíróvá választotta meg. Tagja volt a község képviselőtestületének, a református egyház presbitériumának, az Egyetértés Körnek elnöke, a Kunhegyesi Kereskedelmi és Iparbank Rt. és a kunhegyesi Takarékpénztár Rt. igazgatósági tagja. A Független Olvasókörnek 14 évig volt jegyzője, 2 évig főjegyzője.
Tóth Ignác kereskedő 1870-1945. Tiszabőről költözött Kunhegyesre, miután a pélyi születésű Fein Róza (1870-1933) „cselédlányt” feleségül vette. Kunhegyesen mészkereskedést nyitott, majd gabonakereskedéssel is foglalkozott. A holokauszt áldozata lett. Theresienstadtban éhen halt.
Bárány Mihály , református elemi iskolai tanító 1870-ben született. Oklevelét Debrecenben szerezte. Tanított Tiszaszentimrén és Kunhegyesen, ahol az ipariskola igazgatója is volt. Tagja volt az egyházmegye tanügyi bizottságának. 1922-ben halt meg. Özvegye Varga Mária.
Geszti Mihály földbirtokos, másodbíró 1870-ben Kunhegyesen született. A gazdálkodást szülei birtokán tanulta, 1894-től lett önálló. 1919-ben Kunhegyes község másodbírájává választotta. A kunhegyesi Népkör jegyzője, ref. egyház presbiter, a Gazdasági Ismétlő Iskola gondnoka, a Függetlenségi Olvasókör és a Kisbirtokosok Olvasókörének vezető tagja volt.
1875
Fridrik István gépészkovács mester (saját ház) 1875-ben Kunhegyesen született, s 1891-ben szabadült fel. Szeged, Budapest, Arad, Debrecen mestereinél dolgozott segéd korában. 1902-ben lett önálló. Tanoncoktató (1922-1950). Három-négy alkalmazottat foglalkoztatott időnként. Volt: tanoncvizsgáztató bizottsági tag, iskolaszéki tag. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt. Neje Veréb Gizella volt.
1875. május 6-án Budapesten halt meg Nagy László pedagógus, a neveléstörténet klasszikusa, jászkun kerületi tanfelügyelő, királyi tanácsos. Kunhegyesen született 1816-ban. Nevét 1989-ben vette fel a kunhegyesi középiskola.
1875-ben Baldácsy Antal báró, szabadelvű főúr lett a nagykunok országgyűlési képviselője.
1880
1880. február 6-án halt meg az ausztriai Görgersdorfban Csepreghy Ferenc színműíró. Sárga csikó c. népszínművében Kunhegyes neve szerepel a III. felvonás 2. jelenetében: „A biza! Most 15 éve a kunhegyesi kettős torony fedésekor tévedt ide – itt is ellehet, mondok, míg gazdája akad, de biz azt nem kereste senki, híre is futott annak a sárgának Szolnoktól Szentiványig.” (1842. augusztus 15-én született Szalkán)
1880-ban megjelentette a Codex Cumanicus teljes szövegét Kuun Géza.
Papp Kálmán irodatiszt 1880-ban Mezőtúron született. Középiskoláit Mezőtúron és Debrecenben végezte. Előbb segédjegyző Tiszakürtön, majd Tiszaföldváron iroda segédtiszt, később a kunhegyesi főszolgabírói hivatalban irodafőtiszt. 1925. október 1-jén nyugdíjazták. Az első világháború alatt a 68. gyalogezredben teljesített szolgálatot az orosz hadszíntéren, ahol a ravaruskai harcokban súlyosan sebesült. Felgyógyulása után mint segédszolgálatos Prágában irodai szolgálatot teljesített. A kunhegyesi Függetlenségi Olvasókör jegyzője is volt.
Schneer Béla cipészmester (Hajnal u. 404.) 1880-ban Békésszentandráson született, s 1896-ban szabadult fel. A segédéveit Szarvas, Orosháza, Szentes és Kunhegyes jobb mestereinél töltötte. 1904-ben lett önálló. Raktárra és rendelésre dolgozott. Üzemében fia, András is segédkezett. A 29. gyalogezrednél szolgált az első világháború idején. Przemyslnél fogságba esett, ahonnan 39 hónap múltán tért haza. Tanoncoktató (1922-1950) 1938-ban meghalt. Neje Brandspiegel Róza volt, aki fiával, Andrással együtt a vészkorszak áldozata lett.
Faragó Elek kötélgyártó mester (Kossuth út, saját ház) 1880-ban született Kunhegyesen, s itt szabadult fel 1897-ben. Segédként Szarvason és Szegeden dolgozott, 1902-ben lett önálló. Egy tanonc segítségével dolgozott. Tanoncoktató (1922-1950) Az ipartestület elöljárója volt, s a helybeli bank igazgatósági tagja. Az orosz, olasz és román fronton harcolt az első világháborúban mint őrvezető. A kisezüst vitézségi érem, a bronz és a Károly csapatkereszt tulajdonosa volt. Neje: Máté Róza.
1885
1885. január 25-én alakult a 48-as olvasókör Kunhegyesen, s 1951-ig működött a Hajnal út és a Rakamaz út találkozásánál lévő házban.
1885-től Önkéntes Tűzoltó egylet kezdte meg működését a településen.
Oncsák András sütő mester (pék) (Mirhó köz) 1885-ben született Kisújszálláson, s 1921-ben szabadult fel. 1928-ban lett önálló. Fehér- és steer-sütéssel foglalkozott higiénikus, modern üzemében. A római katolikus egyház tanácsosa volt. Az első világháború idején az orosz fronton harcolt, s megsebesült, rokkant lett. Tanoncoktató. Neje Sztári Mária volt.
Rózsa Gyula cukrászmester (Horthy Miklós tér, saját ház) 1885-ben született Fegyverneken, s 1903-ban szabadult fel Kunhegyesen. Budapesten és több vidéki városban dolgozott mint segéd. 1912-ben lett önálló. Részt vett az I. világháborúban. Saját készítményű, friss és ízletes árui Kunhegyes környékén is közismertté tették. Üzlete fővárosi nívójúnak számított. Neje Molnár Ágnes volt.
Debreczeni Lajos lánytanító
1885-ben halt meg. 51 évig szolgált Kunhegyesen. (1813-ban született Bárándon.)
Fehér Pál , földbirtokos, tiszteletbeli főszolgabíró 1885-ben született Kunhegyesen. A jogot Sárospatakon végezte. A vármegye szolgálatába 1910-ben lépett Szolnokon mint aljegyző. 1915-ben szolgabíróvá választották. Tiszteletbeli főszolgabíró volt Törökszentmiklóson, 1920-1925-ig Kunhegyesen. Kunhegyesi községi képviselő. 1926-ban vonult nyugalomba, utána gazdálkodással foglalkozott. A vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, a Polgári kaszinó elnöke is volt több éven át. Felesége Elek Mária, leánya: Katalin.
Friedrich (Fridrik) Albert lábbelikészítő mester, csizmadia (Lehel u.)
Kunhegyesen született 1885-ben, s 1900-ban szabadult fel. Cegléden és Kunhegyesen dolgozott mint segéd. 1907-ben lett önálló. Mérték utáni rendelésre és raktárra dolgozott. 18 éven keresztül volt ipartestületi elöljárósági tag, három éven át számvizsgáló, tanoncvizsgáztató, iskolaszéki gondnok stb. Tanoncoktató (1922-1950). Az első világháború idején az orosz és a román fronton harcolt. Kétszer a bronz vitézségi érem és a Károly csapatkereszt kitüntetést kapott. Neje Bauer Magdolna volt.
Frischák Antal férfiszabó (Csendes köz, saját ház) 1885-ben született Gyertyámoson, s 1901-ben Nagybecskereken szabadult fel. Budapest jobb műhelyeiben volt segéd. 1908-ban elismerő oklevelet nyert. 1911-től önálló mester lett. A budapesti technológián tanulta a szabászatot. A módosabb közönség kedvelt szabója volt. Az ipartestület elöljárója és alelnöke is volt, s része volt az Iparos Ifjak Körének megalapításában is. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt. Tanoncoktató (1922-1950) Neje Zsadony Mária volt.
Kun Sándor mészáros és hentes mester (Kígyó u.)
1885-ben Kunhegyesen született, s 1904-ben Abádszalókon szabadult fel. Segédéveit Szarajevóban a katonaságnál töltötte. 1908-ban lett önálló. Ipartestületi tag (1911). Üzlete fővárosi nívójú volt, állandóan friss áruval ellátva. Az első világháború idején a 68. gyalogezredben szolgált, s az orosz fronton harcolt. 1916-ban fogságba került. Neje Németh Mária volt.
1890
Lukács Imréné Kovács Julianna, községi szülésznő 1890-ben született Kunhegyesen. Oklevelét 1919-ben Nagyváradon szerezte. 1919-től magán, 1922-től pedig községi szülésznő. Gyermekei: János és Imre
Székely Károly református lelkész 1837. szeptember 8-án született Mezőtúron. Kunhegyesen 1866. december 2-án választották lelkésszé Kulifay Zsigmond visszavonulása után. Az egyházmegye tanácsbíróvá, majd jegyzővé, s végül esperessé választotta. Részt vett képviselőként az 1881-es zsinaton. 1890. december 14-én halt meg Kunhegyesen.
Vágott Sándor dr., orvos 1890-ben született Kunhegyesen. Középiskoláit Kisújszálláson és Debrecenben, egyetemi tanulmányait Budapesten végzete, s orvosi gyakorlatát is itt szerezte a klinikákon.
Az első világháború alatt 1914-ben vonult be a 17. közös ezredhez, ahol kiképzés után több hadikórházban mint közegészségügyi hadapród teljesített szolgálatot. 1915-17-ben az olasz fronton vett részt a zászlóalj segélyhelyen 15 hónapig, 1917-18-ban a zágrábi helyőrségi kórházban mint egészségügyi hadnagy működött. 1918-ban Dalmáciában egy járványkórház vezetője volt. Itt fogságba esett. 1918 december havában szerb fogságból sikerült megszöknie, s visszatért polgári foglalkozásához. (NKV) 1922-1929-ig gyakorló orvos volt Kunhegyesen, majd községi orvossá választották. Az Országos Orvosi Szövetség és a Függetlenségi Kör tagja volt. 1959-ben halt meg.
1895
1895-ben alakult Kunhegyesen a Közös Legeltető érdekelt Birtokosok, Tehéntartó Társaság, mely 1931-ben Legeltetési Társulattá alakult.
.
Lukács István lábbelikészítő mester (Zádor u., saját ház)
1895-ben született Kunhegyesen, s 1912-ben szabadult fel. Budapest, Cegléd, Kecskemét jobb műhelyeiben fejlesztette szaktudását. 1920-ban lett önálló. Tanoncoktató. ) Főleg raktárra dolgozott. Az Ipartestület tanoncvizsgáztatója volt. Az első világháború idején az olasz és a román fronton harcolt.
Lukácsi (Lukácsy) Dezső kocsigyártó mester (Zádor u., saját ház)
1895-ben született Kenderesen, s ott szabadult fel édesapjánál 1913-ban. Budapesten, Nagykőrösön, Túrkevén és Debrecenben dolgozott segédként. Az első világháború idején az orosz, olasz és francia fronton küzdött, kétszer megsebesült. (MIA) 1919-ben lett önálló. Tanoncoktató. Mint szakképzett iparos uradalomban is dolgozott huzamosabb ideig. Az Ipartestület elöljárója és tanoncvizsgáztatója is volt, valamint tagja az Ipartestületi Dalárdának. Az első világháború idején az orosz, olasz és francia fronton harcolt, kétszer megsebesült. Neje Ludvig Juliánna volt.
Vadon Lajos darálómalom tulajdonos 1895-ben Kunhegyesen született. A malomipart a helyi Erzsébet malomban tanulta ki. Az első világháború alatt a 68. gyalogezred kötelékében harcolt az olasz fronton. 1924-ben alapította malmát, mely 30 lőerős 100 mm. örlési teljesítményű volt. Több olvasókörnek volt tagja. Felesége Nász Margit lett, leányai: Margit és Magdolna.
Bari Sándor cigányprímás 1895. február 4-én született. 1958. október 16-án halt meg.
Dienes Károly református kereskedő. 1895-ben született Kunhegyesen. A kecskeméti huszárokhoz vonult be. A keleti fronton 1916-ban Limanowa-nal esett el, az első világháború áldozata lett.
Farkas István , vitéz Kenderesen született 1895-ben. Iskoláit Kenderesen, Budapesten s a gazdasági iskolának 2 éves tanfolyamát Debrecenben végezte. Az első világháborúban teljesített szolgálatáért, bátorságáért kétszer első osztályú ezüst vitézségi, kétszer másodosztályú ezüst vitézségi és bronz vitézségi éremmel, Károly csapatkereszttel, sebesülési éremmel s a hadiéremmel tüntették ki. 1924-ben avatták vitézzé. 1927-ben Kunhegyesen ingatlanforgalmi irodát nyitott. Tagja volt a MOVE-nak, a Függetlenségi Olvasókörnek, a Levente Egyesületnek. Lányai: Farkas Éva (Gagán Józsefné) és Ilona (Cserháti Imréné).
1900
Lengyel Lajos dr., tanár, szótárszerkesztő Kunhegyesen született 1900. szeptember 24-én. Középiskolai magyar-latin szakos tanári diplomáját 1926-ban a debreceni tudományegyetemen szerezte. Tanított Miskolcon a Református reálgimnáziumban, a debreceni Református Kollégiumban, s a budapesti Református Gimnáziumban. 1938-ban doktorátust szerzett. 1952-ig tanított latin nyelvet a budapesti ELTE-n és az orvostudományi egyetemen. 1952 augusztusától az MTA Nyelvtudományi Intézetének Szótári Osztályán dolgozott. A magyar nyelv értelmező szótárának (7 kötetes) és A magyar nyelv értelmező kéziszótárának egyik szerkesztője volt. Budapesten halt meg 1968. március 24-én.
Pap Jenő kerékgyártó mester 1900-ban született Kunhegyesen, s 1918-ban szabadult fel. Szarvason, Dévaványán és Túrkevén töltötte segédéveit. 1929-ben alapította önálló műhelyét. Egy tanoncot foglalkoztatott általában saját házában lévő műhelyében. Neje Kiss Judit volt.
Schwarcz István dr., orvos 1900-ban született Kunhegyesen. Középiskoláinak elvégzése után az orvostudományi egyetemet Pécsen végezte 1926-ban, majd a prágai német egyetemet is hallgatta. Pályáját a pécsi klinikákon, majd a budapesti Izraelita Hitközség kórházaiban kezdte. 1926-ban lett Kunhegyesen gyakorló orvos. Az országos Orvos Szövetség, a kunhegyesi Kereskedelmi Egyesület, az Országos Stefánia Szövetség kunhegyesi fiókjának igazgatósági tagja, az Iskolánkívüli népművelés és népoktatásügyi választmány tagja volt.
Azari János adóügyi jegyző 1900-ban született Kunhegyesen. A mezőtúri gimnázium elvégzése után az egri közigazgatási tanfolyamot hallgatta, ahol 1923-ban jegyzői oklevelet kapott. 1926-ben választották adóügyi jegyzővé. 1918-ban a 29. honv. gyalogezredhez mint egyéves önkéntes vonult be harctéri szolgálatra, de az olasz fronton megbetegedett s ugyanezen év decemberében polgári foglalkozásához tért vissza. (NKV) 1920. október 4-től a 2. honv. gyalogezredben a Nemzeti Hadseregben mint hadapródjelölt teljesített szolgálatot. A Vöröskereszt Egylet kunhegyesi fiókjának jegyzője, a kunhegyesi Kölcsönös Segélyző Egylet felügyelő bizottságának, a Stefánia igazgatóságának s a Levente Egyesület választmányának tagja volt.
Dienes Márton Kunhegyesen született 1900-ban. 17 évesen sorozták be az I. világháborúba. A háború után meghirdetett és felállított zsoldos hadseregbe jelentkezett. Közvetlenül a Horhy-család környezetébe került mint folyamőr. Leszerelése és nősülése után a debreceni Vagongyárban kapott állást. Megjárta a II. világháború poklát is. Számos katonai kitüntetése volt, többek között Erdély-emlékérme is. 1945 után mint a Szoc. Dem. Párt egyik üzemi vezetőjét perbe fogták. Több évi börtönbüntetés után áthelyezték Szolnokra. 1960-ig a szolnoki Járműjavítóban dolgozott fizikai munkán. Nyugdíjaztatása után a szolnoki Lenin Tsz-ben méhészetet alapított és vezetett, később ugyanitt üzletkötő volt. 1975-78-ig a szolnoki megyei Levéltárban rendezte a tsz negyedszázados iratanyagát. Háborús élményeit papírra vetette. Idős korában kezdett verseket írni életének eseményeiről. 1985-ben halt meg. Felesége Szikszay Erzsébet volt. Leánya: dr. Dienes Erzsébet.
1905
Oláh Miklós csizmadia mester 1905-ben Kunhegyesen született, s 1922-ben szabadult fel. Segédéveiben Debrecenben, Cegléden és Kunhegyesen dolgozott. Szabászatot tanult Cegléden. 1931-ben lett önálló. Mérték szerint rendelésre dolgozott a gazdaközönség részére. Tanoncoktató.
Borbély Lajos cipőfelsőrész-készítő mester (Lejtő út) 1905-ben született Kunhegyesen, 1923-ban szabadult fel. 1929-ben lett önálló. A helybeli és környéki mesterek részére dolgozott. Tanoncoktató. Neje Szoják Juliánna volt.
Kun Júlia (Lukács Lajosné) takácsmester 1905-ben Kenderesen született. 1925-ben szabadult fel Kunhegyesen a bátyjánál. 1928-ban lett önálló. Hozott anyagból valamint raktárra is dolgozott, főleg házi vásznak szövését végezte 1980-ig. 1985-ben halt meg Kunhegyesen.
Ifj. Forró József mészáros és hentes mester (Csendes köz) Kunhegyesen született 1905-ben, s itt szabadult fel 1921-ben Tar Mihálynál. Helyben és Budapesten dolgozott mint segéd. Tanoncoktató (1922-1950). 1931-ben lett önálló. Saját készítésű friss árui közismertté tették nevét. Neje Cseppentő Julianna volt.
1910
Ifj. K. Juhász Imre mészáros és hentes mester
1910-ben született Kunhegyesen, s 1926-ban szabadult fel. 1930-ben lett önálló. Üzlete a község főutcáján fővárosi nívójú volt, modern hűtővel ellátva. Saját készítményű friss hentesárui voltak. Tagja volt a Függetlenségi Körnek, az Iparos Ifjak Körének és a Kisbirtokosok Körének. Neje Váradi Mária volt.
1910-ben a karcagi választókerülethez tartozó Kunhegyesen 844 szavazásra jogosult személy élt Kunhegyesen.
1920
1920. február 18-ig tartotta megszállás alatt Kunhegyest a román hadsereg 1919. április 30-tól. A megszállás alatt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszántúli részét Kisújszállás székhellyel külön megyévé alakították.
1920. április 1-jén alakult országos egyesület helyi szervezeteként a Kunhegyesi Magyar Nemzeti Hadirokkantak és Árvák csoportja. (Rokkant Kaszinó volt a népi elnevezése)
1920. június 21-én a vármegyei közgyűlés Kunhegyes szülöttjét, Alexander Imrét választotta a vármegye alispánjává.
1920. július 28-án a Hangya Országos Szövetkezet Kunhegyesen fióküzletet létesített. A Kunhegyesi Hangya fogyasztási és értékesítő szövetkezet 1929-ben csődbe ment.
1920. szeptember 5-én alakult az országos egyesület helyi szervezeteként a Kunhegyesi Magyar Nemzeti Szövetkezet Csoportja.
1920. szeptember 16-án 56 éves korában Kunhegyesen halt meg Wirtzfeld Béla gyógyszerész. (Tiszanánán született.)
1925
Lantay Ferenc református elemi iskolai tanító 1925-ben halt meg Kunhegyesen.
1864-ben Cegléden született. Oklevelét 1884-ben Nagykőrösön szerezte. Tanított Jászkiséren és Kunhegyesen. 40 évi szolgálat után 1924-ben vonult nyugalomba. Az Önkéntes Tűzoltó Egylet parancsnoka, a Segélyző Egylet megalapítója és könyvelője volt, az ismétlő gazdasági iskolát is vezette. Felesége Varga Klára volt, leánya: Klára.
Ty. Szabó Pál szűcsmester 1925-ben halt meg Kunhegyesen. Kunhegyesen 1857-ben született. A mesterséget helyben tanulta, két év eltelte után szabadult fel. Ipartestületi tag (1911). Sokfelé járt: Pozsonyban, Egerben, Hajdúhadházon. Jó rajztehetsége volt. Dúsan hímzett asszonybundáiért külföldről is eljöttek. Remekei bejárták a világkiállításokat. A Millenniumi kiállítás meglátogatása után Almásy és Teleki gróf 10 kisbundát rendelt tőlük. Valamennyi kisbundájának gallérja alá a következőket írta: „Én Istenem segíts meg, Szabó Pál szűcsmester, Kunhegyes.”
1925 -ben három felekezeti elemi iskola működött Kunhegyesen. A református iskola 15, a római katolikus iskola 3, az izraelita iskola pedig egy tanítót foglalkoztatott.
1930
Az 1930-ban történt népszámlálás adatai szerint Kunhegyesen 10.896 fő lakott, melyből 10.899 fő magyar volt. A reformátusok száma: 8.046 fő, katolikusok száma: 2535 fő, izraelita 273 fő. A lakóházak száma: 2.898 db.
1930. szeptember 1-jén megkezdődött a tanítás az új római katolikus iskolában Kunhegyesen.
„A Kunhegyesi Polgári Kaszinó f. hó 15-én este Katona József emlékünnepélyt rendez. A nivós gazdag müsoru estély iránt ugy Kunhegyesen, mint környékén élénk érdeklődés mutatkozik.” (Nagykunság 1930. november 15. 3. old.)
„A Kunhegyesi Iparos és Kereskedő Ifjak Önképző Köre elhatározta, hogy minden vasárnap este a kunhegyesi Ipartestület helyiségében kisebb műsoros estéket rendeznek az összetartozás érzésének ápolására és nemes szórakozás gyanánt. Az első ilyen estélyt f. hó 9-én tartotta meg Szük Károly közs. jegyző, iparhatósági biztos tartalmas megnyitó beszédét követő változatos műsorral.” ( Nagykunság, 1930. november 15. 2. old.)
„Vízszabályozás. Kunhegyes községnek gyócs, kárászos, szigetvárosalja dülőbeli gazdái nagy örömmel értesültek arról, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök úr őexelenciája 1.000.000 pengőt irányozott elő a vadvizek lecsapolására. A vadvizektől szenvedő területek tulajdonosai szorongva lesik-várják, vajjon lesz-e valaki, aki az ügyüket felkarolja, s végre tető alá juttatja a vadviz levezetési ügyét.” ( Nagykunság, 1930. november 15. 3. old.)
Bori Lajos 1930. október 14-én halt meg Kunhegyesen. Református iskolai tanító, községi képviselő volt. (1869. augusztus 10-én született Szentesen.) A kunhegyesi református temetőben nyugszik.
1935
„Egyházmegyei lelkészértekezlet Kisujszálláson. A Hevesnagykunsági Református Egyházmegyei Lelkészegyesület 1935. julius 5-én népes értekezletet tartott Kisujszálláson, melyen az egyházmegye csaknem minden lelkipásztor és sok segédlelkész vett részt….
Farkas László lelkipásztor (Kunhegyes) igen értékes tanulmányban fejtegette a magyar református lelkipásztorok anyagi helyzetének sulyos kérdéseiben az önsegély módozatait.
Tóth Dezső tiszakürti lelkipásztor számolt be ezután az elmult 25 évben elhalt 26 lelkipásztor életéről és gazdag munkásságáról… Masáth Ferenc kunhegyesi… lelkipásztorok megfényesedett alakjai…. ( Nagykunság, 1935.július 13. 3. old.)
1935 őszén Ágoston Sándor feketehegyi református püspök Budapestről egy értekezlet után Kunhegyesre ellátogatott, hogy eloszlassa a 150 éve szűnni nem akaró porfelhőt, amelyet a kirajzás alkalmával az irredemptusok okoztak. Jövetelének az volt a célja, hogy meghívja településünk vezetőségét a feketicsi lakosok letelepedésének 150 éves évfordulójára rendezett ünnepségre, melyet az ottani presbitérium készített elő .
1935 . december 14-én alakult az Országos Frontharcos Szövetség Kunhegyesi Csoportja.
Urbán Lajos katolikus kántortanítót az 1935/36-os tanévben a Dózsa Úti Általános Iskola igazgatójává nevezték ki, s ezt a munkát 1950-ig végezte. Vezetett iskolai énekkart, népkönyvtárat, vöröskeresztes csoportot, olvasókört, rendezett műkedvelő előadásokat. Részt vett az Actio Catholice vezetésében, s népművelődési tanfolyamokon előadó volt.
Gajdán Imre Kunhegyesen született 1935-ben. 1956 október végén a budapesti pártszékház védelmében esett el sorkatonaként. Halála után alhadnaggyá léptették elő.
1945
1945-ben rendelte el Kunhegyes község Közgyűlése a 118/1945. sz. határozatában, a Községi Nemzeti Bizottság 106/1945. sz. javaslata alapján az utcák szerinti házszámozást.
1945. május 2-án Persenbeugnál 147 embert gyilkoltak meg a náci németek, akik közül 35-en kunhegyesi lakosok voltak.
Spitzer László gabonakereskedő 1893-ban Kunhegyesen született. Kereskedelmi érettségit tett Debrecenben. Három évig tisztviselő volt Budapesten. 1913-ban lett önálló. Az első világháború alatt 68. gyalogezred kötelékében harcolt az olasz fronton. (JNSZVM) Az Izraelita Hitközség és a Kereskedelmi Egyesülés alelnöke volt. Felesége Győző Lili lett. 1945. május 2-án meggyilkolták és felgyújtották őt és feleségét is az ausztriai Persenbeugban.
„Kunhegyes községben a háborús cselekmények során, említésre méltó, illetve nagyobb rombolás nem történt sem köz-, sem magánvagyonokban.” ( A felemelkedés útján: Dokumentumok Szolnok megy negyedszázados történetéből. Szolnok, 1971. 1944-1970. 35., 100-101., 149-152. old. old.)
Az 1945-ös szavazáson 6410 fő kunhegyesi vett részt.
Nemzeti Parasztpárt (14,5 %) 415 férfi – 519 nő
Polgári Demokrata Párt (1,6 %) 41 férfi - 60 nő
Magyar Kommunista Párt (27,5 %) 817 férfi - 948 nő
Kisgazdapárt (44,2 %) 1196 férfi - 1636 nő
Szociáldemokrata Párt (12,2 %)352 férfi - 426 nő
1945 . október 20-án megalakult a Népművelői Tanács Kunhegyesen 17 taggal.
1955
1955-ben bölcsőde nyílt a településen, mely 40 férőhellyel rendelkezett.
1960
1960-ban mentőállomás létesült Kunhegyesen.
1960 őszére megépült a Dózsa Úti Általános Iskola 4 új tantermes emeletes épülete 3.400.000 Ft költséggel. Az iskola avatási ünnepségére 1960. szeptember 15-én került sor.
Az 1960/61-es tanévben a Kossuth Iskola keretében megindult a napközi otthon a - Dózsa u. 14-ben - melyet 22 tanuló vett igénybe ekkor.
1965
1965. április 1-jétől nyugdíjaztatásáig a Kunhegyesi Nagyközségi Tanács elnöke Rácz Ferenc volt 23 éven keresztül. 1988-ban vonult nyugalomba, ő készítette elő Kunhegyes 1989-es várossá nyilvánítását.
1975
1975-ben a három kunhegyesi tsz egyesülése után a Kunság Népe MGTSZ elnökévé választották Lengyel Zoltánt.
1975-ben dr. Ács Miklósnét nevezték ki a gimnázium igazgatójává.
1980
1980. június 13-án adták át ünnepélyes keretek között a Dózsa Úti Általános Iskola sportcentrumának új öltözőjét, szertárát és szabadidő szobáját.
1985
dr. Borbély András matematika-fizika szakos tanár, kandidátus 1985-ben halt meg. (Kunhegyesen született 1904. március 30-án.)
1985-ben halt meg vitéz báró Hellenbach Gottfried Budapesten. Időközi választáson 1934 októberében a kunhegyesi kerület küldte az országgyűlésbe a Nemzeti Egység Pártjának programjával. (1892-ben Budapesten született.)
1985-ben jelent meg Sz. Lukács Imre: Tábor a pusztán című regénye.
1985-ben a Dózsa Úti Általános Iskola úttörőcsapata kiemelkedő munkájának elismeréseként megkapta a KISZ Megyei Vándorzászlaját.
1985 végén adták át rendeltetésének a Dózsa Úti Általános Iskola új, modern, esztétikus építményét, mely az 1821-ben épült katolikus iskola helyén áll. Kivitelezési költsége 10 millió Ft volt.
1990
1990 elején a művelődési központban citerakör alakult.
1990. augusztus 20-án a kunhegyesi művelődési központban emlékkiállítást rendeztek a helyi születésű Ilosvai Varga Istvánnak a szentendrei Ferenczy Múzeumban található képeiből. A kiállítást Pogány Ö. Gábor nyitotta meg.
1990. december 5-től Baranya Pál lett Kunhegyes város jegyzője.
1995
1995. március 24-én megalakult a Kunhegyesi Városi Könyvtárért Alapítvány.
1995. augusztus 31-én Ilosvai Varga István festőművész születésének 100. évfordulóján emlékkiállítással egybekötött emlékülést rendezett városunk, s ekkor került sor művelődési központunk névadására is: ILOSVAI VARGA ISTVÁN Városi Művelődési Központ nevet viseli azóta. Az özvegy a festőművész önarcképét és 111 db rajzát, grafikáját ajándékozta ekkor városunknak.
1995 . augusztus 31-én Ilosvai Varga István festőművész emlékére Kunhegyesen rendezett emlékünnepségen Gy. Molnár István festőművész vehette át először a néhai kunhegyesi születésű festőművész emlékére özvegye által alapított Ilosvai Varga István-díjat.
1995. augusztus 23-án került sor Szegő Gábor világhírű matematikus portrészobrának avatására a Zsigmond Ferenc Városi Könyvtár előkertjében. A szobor készítője Györfi Lajos szobrászművész. Avatóbeszédet mondott dr. Szabó Lajos.
1995 . október 8-án, a „feketicsi kirajzás” 210. évfordulója emlékére a református templom bejárata előtt „kettős kopjafát avatott dr. Bozsó Péter kunhegyesi születésű megyei főjegyző. A történelmi jelképet kifejező alkotást Sárándi István feketicsi és Szelekovszky István kunhegyesi fafaragó készítette. A kunhegyesi kétágú akácfából készült kopjafa az ittmaradottak és az elszármazottak sorsának jelképe: útjaink elváltak, de a gyökér közös.
1995. augusztus 15-én hunyt el Lengyel Andor tanár, népművész, aki csontfaragással és bőrdomborítással foglalkozott. (Mezőcsáton született 1926. január 23-án.)
Megjelent Dienes Eszter Mosolymaradék című első verseskötete.
2000
2000. szeptember 30-án a Millenniumi Emlékzászlót a református nagytemplomban adták át a város polgármesterének és jegyzőjének. A zászlóanya Bús Károlyné Pro Urbe-díjas tanítónő volt.
Megjelent a Kunhegyes képeslapok és fotók tükrében 1885-1945 című fotóalbum.
Kisújszálláson megválasztották az első nagykun kapitányt Horváth György személyében.
Megyei pedagógiai díjat kapott Fabó Zsigmondné és dr. Szabó Lajos.
A régi Józsa patikában gyűjteményes szoba avatására került sor (Kossuth út 55.), melyben Párdi Mihály tengeri csiga és kagyló gyűjteményét helyezték el.
Felavatták Czupp Pál Szent István királyt ábrázoló szobrát a református templomkertben.
2005
2005. január 1-jén Karcagon hunyt el Körmendi Lajos író, költő, publicista, tanár.
2005. március 18-án halt meg Kovács Lajos Tomajmonostorán életének 86. évében.
2005. április 29-én Kunhegyes központi parkjában, a Szabadság téren játszótéravatásra került sor. Az uniós szabványoknak megfelelő, az Észak-Alföldi Regionális Tanács és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium 2,8 millió forintos támogatásával készült.
2005. április 30-án szelektív hulladékgyűjtő szigetek kerültek kialakításra településünkön, melyet a Tisza-tó Térségi Fejlesztési Tanács által meghirdetett pályázat tett lehetővé.
2005. június 19-én a felújított Komlósi-féle szélmalom avatására került sor.
2005. december 15-én megjelent a Kunhegyesi helytörténeti füzetek 5. száma: „A redempciótól a feketicsi kitelepülésig” címmel.
