Szerkesztette: Víg Márta
Kunhegyes 8800 fõs település Jász-Nagykun-Szolnok megye északi részén, a Nagykunság peremén helyezkedik el a Tiszától 12-15 km-re. Távol van a nagyvárosok és forgalmas fõközlekedési utak zajától. Magyarország egyre inkább fejlõdõ turisztikai térségének, a Tisza-tónak déli kapujában Abádszalóktól 8 km-re található.
Bár nem nagyváros, de a környezõ kisebb települések számára funkcionálisan a várost jelenti, s közlekedési szempontból is csomópont.
Megközelíthetõ a Keleti- és a Nyugati pályaudvarról induló vonatok által átszállással a Kál-Kápolna-Kisújszállás között közlekedõ vasútvonalon, ill. a 4. sz. fõútvonalról a fegyverneki leágazásnál ill. Kenderesen át a 34-es számú úton, valamint az M3-as úton füzesabonyi leágazásánál a Tiszafüred-Kunhegyes útvonalon.
2006-ban átadott modern, ötállásos autóbusz pályaudvarunkról közvetlen összeköttetése van nagyvárosokkal: Szolnokkal, Egerrel, Gyöngyössel, Békéscsabával, Miskolccal, Szegeddel, Debrecennel, Jászberénnyel, Tiszafüreddel.
A Tisza holt ága a település központján egykor keresztül folyt Kakat nevû ér, melynek szépségére még emlékeznek az idõsebb lakosok, élõvé tételén, gondozásán fáradozik az Önkormányzat.
A 18. században, de még a 19. század elején is nagy területeket foglaltak el itt a vadvizek, melyek a területhasznosítás jellegét is meghatározták. A település keleti határában fekvõ Bige-fertõ az egykori Kakat-éren levonuló árvizek emlékét õrzõ mocsármaradvány. Kunhegyestõl keletre 11 km távolságra fekszik ez a 75 hektáros, sziki legelõkkel szegélyezett mocsármaradvány.
A szántóföldi termelés a 19. század közepén is csupán a határ 34 %-ára terjedt ki, az itt élõk fõként szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak. A Mirhó-gát megépítése (1785-1787) és a késõbbi tiszai árvízmentesítés jelentõsen megváltoztatta a táj arculatát, az itt élõk életét. Ma az Alföld egyik legszárazabb területén fekszik a helység.
A kunhegyesiek a Nagykunságban való létükre földrajzi és történelmi értelemben is használják a „nagykunsági” megjelölést, ugyanis Kunhegyes része volt a törökkor végére kialakult közigazgatásilag funkcionáló Nagykunságnak, a „hatkunság”-nak, melyet Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras, Túrkeve és Kunszentmárton településekkel alkotott.
Az idelátogató vendégeket 1994 óta a Falusi Turizmusért Egyesület tagjai által barátságos, vendégszeretõ, színvonalas családias vendégházakban fogadja, valamint az 1998-ban átadott „4 Sport Hotel” három csillagos szálloda, mely egy régi malomból lett kialakítva, légkondicionált szobáiban és a 2003-ban átadott Szélkakas vendégfogadóban.
A település fõutcáján lévõ Betyár csárda hagyományos kunsági ételeket is kínál vendégei számára. 1750-tõl kezdve több csárda mûködött településünkön belül és annak határában: Aranyosi, Morgó, Malomközi, Barak, Péntek, Kõhalmi, Búszerzõ, Rongyos, Putri, Tibuci, Cserepes. 1849 januárjában a Kunhegyes határában lévõ Aranyosi csárdánál köszöntötte a város vezetõsége a Debrecenbe tartó Kossuth Lajos.
2008-tól teljesen felújított termálvizes strandunkon, 72000 m2-es területen várjuk a gyógyulásra, kikapcsolódásra vágyó ideérkezõket. Az 1961-tõl néhány év kihagyásával mûködõ fürdõben 1000 m mélyrõl feltörõ 60 C fok körüli vize kiválóan alkalmas reumás, izületi, nõgyógyászati betegségek gyógyítására, mûtétek utáni rehabilitációra.
Kunhegyes neve Hegyesegyháza néven 1311-ben bukkan fel az oklevelekben. Az elnevezés arra utal, hogy a kunok betelepedése (1239, 1246) elõtt magyarok által lakott helység volt.
1382-ben egy egyházi összeírás mint igen népes keresztény jász teleprõl emlékezik meg a kemeji fõesperességhez tartozó Kunhegyesrõl.
IV. Béla engedélyezte a kunok betelepedését. A mai Nagykunság területére az Olas nemzetség települt, s Kunhegyes határában alakult ki egykori nemzetségfõjükrõl, Kolbaz vezérrõl elnevezett központjuk, Kolbazszállás. A fokozatosan meggazdagodó kunok 1407-ben a derzsi nemesektõl megvásárolták Hegyes községet, amely ekkor Heves megyéhez tartozott. Késõbb Kakath, más néven Hegyesegyháza; Hegyes, másképp Kakathegyes elnevezésekkel is találkozunk. Az 1521-es határjáráskor Hegyes néven említik. A XVI. század végén válik véglegessé a Kun Hegyes elnevezés.
1552-ben még Kunhegyes nem volt török uralom alatt, az egri várnak 12 kapu után fizetett adót. A törökök 1566-ban Gyula várának eleste után dúlták fel a Tiszántúlnak ezt a részét, több falut felégettek, s ezentúl a törökök részére is kellett adót fizetniük az itt élõknek.
1557-bõl való a legrégebbi összeírás, amely a nagykunsági falvakról fennmaradt. E szerint a következõ települések (falvak és telepek) tartoztak a Nagykunsághoz: Kolbaz, Hegyes, Karcagújszállás, Bolcsa, Magyarszállás, Asszonyszállás, Orgondaszentmiklós, Ködszállás, Kisújszállás,Turgony, Tóturgony, Márialaka, Túrkevi, Móric, Póhamara, Kaba, Szentmárton, Mesterszállás, Madaras, Kápolnás, Fábiánsebestyén, Csorba, Tormás, Bábocka, Ecsed, Kabád.
1558-ban az egri püspökség jövedelmi összeírásában Hegyes mint Kolbázszékhez tartozó község van említve, melyet Hegyesy Gáspár bír.
1629-ben lakatlanná vált a település, de 1640-ben – régi írásokból tudjuk – Kunhegyesen már református templom, prédikátor és oskolamester is volt.
1634-ig a szolnoki vár tartozéka, oda adózott, majd 1636-tól a balaszentmiklósi várhoz és nahijéhoz csatolták.
1669-ben a törökök elõl elmenekült a lakosság, s ismét lakatlanná vált a helység.
1678-ban az itt táborozó Thököly-sereg a lakosságot nagy nyomorba döntötte.
1683-ban Murád Giraj krimi tatár Bécs ostromát segíteni menvén oda- és visszamenet is a Nagykunságon keresztül vonult rabló hadával, s pusztává tette területét, lakosai szétszéledtek, székhelyét, Kolbázszállást elpusztították, mely ezután nem települt újra.
1683-ban Mercy serege 2 napig itt idõzött és innen indult Balaszentmiklós elfoglalására.
A kunhegyesiek 1698-ban kezdtek hazaszállingózni, tömegesen azonban csak 1701-tõl jöttek vissza.
1702-ben azonban újabb csapás érte a jászkunokat. I. Lipót, mint fegyverjogon megszerzett területet eladta õket a Német Lovagrendnek, s õket jobbágysorba süllyesztette ezáltal. Szabadságjogaik visszaszerzésének reményében 1703-ban a nagykunok is Rákóczi mellé álltak, s a rácok által történt 1707-es feldúlásuk után a fejedelem Rakamaz környéki birtokára költöztek. Innen 1711-ben tértek vissza, s a Kakat-ér partján észak-déli irányban húzódó dûnegerincre építkeztek. Ettõl kezdve folyamatos virágzásnak indult a település.
1718-ben Kunhegyes község pecsétnyomóján a címer hármashalmon menõ lovat ábrázolt. Kunhegyes jelenlegi címere a korábban a kolbászszállási kunok által használt kecskés pecsétnyomón ábrázolt címer lett.
1745-ben a többi jászkun településhez hasonlóan Kunhegyes is visszavásárolta az I. Lipót által 1702-ben 500.000 rajnai forintért eladott területét, mely 18.700 Rft ráesõ részt jelentett. Azokat, akik a megváltás összegéhez hozzájárultak redemptusoknak nevezték.
1768-ban 9 cigánycsalád (30 fõ) élt Kunhegyesen.
1776-ban szép nagy templomot emeltek a kunhegyesi reformátusok, mely a jelenlegi református templom és a lelkészlak között épült s mellette volt a cinterem.
Az 1780-as cigányösszeírás szerint a Nagykunságban 57 cigánycsalád élt, ebbõl 12 család Kunhegyesen: téglavetõk (5) és kézmûvesek (8).
1781-ben a gabonát 8 szárazmalomban õrölték Kunhegyesen. 1785-ben földje, a település határa már nem tudott több embert eltartani, ezért 220 kunhegyesi család a Bácskába lakatlan királyi birtokra költözött.
1782. május 10-én szentelte fel Csete Mihály abádszlóki református prédikátor a kunhegyesi keleti- vagy kolera-, ill. cigánytemetõt a Nagy Völgy partján a Karcagra menõ út mellett.
1783-ban az árvíz elborította a kunhegyesi határ harmadát, a legelõket. Ezért a község pusztákat bérelt (Bala, Gyenda, Tomaj, Bánhalma). A kibérelt pusztákon a pusztabíró ügyelt.
1787 tavaszán fejezõdött be a Mirhó-gát építése, a Nagykunság árvízmentesítési munkálata. Kunhegyes 1789 gyalog- és 1607 szekeres napszámmal vett részt az építésében.
1788-ban a Miklóshalomnál lévõ ugarból kiszakított földön erdõt ültettek.
1791-ben három kocsmát, egy mészárszéket és két boltot béreltek és mûködtettek a görögök a településen.
1811-ben mezõvárosi rangot kapott országos vásártartási joggal a település. A város új címere: kék katonai pajzsban zöld halmon ágaskodó fehér színû kecske. A pajzs felett ötágú arany királyi korona van, melybõl a címerpajzshoz hasonló kecske ágaskodik ki. Foszladék jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. Új pecsétjének körirata: „Sigill. Opp. Kunhegyes 1811.
1812-ben Kunhegyes mezõvárost 4 tizedre osztották (elõtte: alsó-, közép- és felsõ tized; innen az Alsóvég, Felsõvég elnevezés), fûzfákat ültettek a Kakaton, hogy a „communitas” idõvel hasznát vehesse.
A kisipar 1818-tól céhes keretben mûködött, ekkor három céh alakult: csizmadia, cserzõ varga, szijjártó mestereknek az egyik; kerékjártó, kovács, lakatos, asztalos és molnár mestereknek a másik; szabók, szûcsök, takácsok számára a harmadik. A céhes ipar elsõsorban a mezõvárosi agrártermelés és a lakosság szükségleteinek kielégítését biztosította.
1827. július 1-jén jelölték ki a református templom helyét zsinórral és megkezdték a fundamentum ásását. A munkálat 1831-ben a kolerajárvány, 1832-ben pedig az építõanyag- és pénzhiány miatt szünetelt. 1848. november 26-án tartották az elsõ istentiszteletet benne.
1827-ben gyógyszertár nyílt (Szondy-patika) Kunhegyesen.
1827-ben a Kakaton három kõhidat építtettek a kunhegyesiek Zugány János túri kõmûvessel.
1831-ben a mezõváros számára heti piactartás jogát engedélyezte királyi rendelet szerdai napon.
1831-ben és 1873-ban kolerajárvány pusztított a településen.
1829-1831 között épült fel a klasszicista stílusú római katolikus templom Homályossy János építész közremûködésével. A templomot, mely építésének költségeit Fischer István egri érsek végrendeletében magára vállalta, a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. A 19. század utolsó negyedéig nem volt számottevõ a katolikusok száma a településen. Alkalmi iskolájuk 1818-tól, önálló plébániájuk 1820-tól volt Kunhegyesen.
1847-ben készültek el a református templom új harangjai. Összesen négy harangot helyeztek el a toronyban: két régit és két újat. Az új kisharangon lévõ felirat: „a Szabad Nagykun kunhegyesi egyház hívei önköltségükön öntötték Pesti polgári harangöntõ Schandt András által 1847. évi márc. hónap 4-ik napján.” Az új nagyharangon lévõ felirat: „a Szabad Nagykun kunhegyesi egyház hívei önköltségükön, melyhez Tyukodi Szabó György 800 Ft-nyi hagyománnyal járult – öntötték pesti polgári harangöntõ Schandt András által 1847. évi márc. hónap 4-ik napján.”
1848. november 26-án tartották az elsõ istentiszteletet református templomunkban.
1863-ban nagy szárazság pusztított és okozott éhínséget. A kunhegyesi közbirtokosság a geszterédi pusztán és Álmosdon 700 köböl rozst foglalt le településünk lakói részére.
1848-49-ben a kunhegyesiek is lelkesen részt vettek a szabadságharcban. A törvény szerint összeírtak 560 gyalogost és 49 lovast. 1849-ben a dicsõséges tavaszi hadjáratban 250 nemzetõrünk és 33 lovaskatonánk vett részt. A város szélén lévõ Cserepes csárdát ideiglenes kórház céljára használták. Itt ápolták a kápolnai csata sebesültjeit, akik közül az ország különbözõ részeirõl származók harmincan itt hunytak el, s katolikus temetõnkben pihennek. Bátorságával hírnevet szerzett ebben az idõszakban Komáromi Pál, Bödök István, Szépes Sándor, Ilosvai Varga Imre.
1850-ben létesült a „Gerõ-féle” malom Kunhegyesen, mint szárazmalom. 1912-ben motoros malommá alakították át.
1856-ban alakult Kunhegyes legrégebbi társadalmi egyesülete: a Polgári Olvasókör Nagy Péter iskolaigazgató kezdeményezésére.
1866-ban postahivatal létesült Kunhegyesen. A mai Kálvin utcában volt.
1868-ban Nagy Péter iskolaigazgató kétosztályú gimnáziumot létesített, mely 1884-ig mûködött településünkön..
1876-ban a Tisza kiöntött Taskonynál, s elárasztotta Kunhegyes Kakaton túl lévõ részét. 60-70 ház romba dõlt.
1876-ban a Jászkunság elveszítette önállóságát, s Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye része lett.
1877. október 5-én alakult a Kunhegyesi Iparos Olvasókör. 1906-ban az addig külön egyesületként mûködõ Ipartestületi Olvasókör beleolvadt az Ipartestületbe.
1884-ben megalakult elsõ pénzintézete a Kunhegyesi Takarékpénztár Részvénytársaság.
1885-tõl Önkéntes Tûzoltó egylet kezdte meg mûködését a településen.
1886-ban nyílt meg az elsõ óvoda Kunhegyesen a Kazinczy u. l. sz. alatt. (1954-ig mûködött.)
1886-ban alakult meg a helyi Ipartestület. 1911-ben már 219 tagja volt. Országos hírû volt a szûcsmesterség Tyukodi Szabó Pál (1857-1925) révén.
1887-ben alakult Kunhegyesen a Földmivelõk I-sõ Köre. 1950-ig mûködött a kör.
1888-tól távírda mûködött településünkön.
1889-ben megépült az elsõ kõ út településünkön a városházától a vasútállomásig.
1891. február 10-én alakult meg a Kunhegyesi Kisbirtokosok Olvasóköre. 1947-ben oszlott fel.
1892. április 29-én alakult településünkön a Kunhegyesi III. Temetkezési Egylet.
1892. június 22-én kezdték el a kunhegyesi izraelita templom építését. A hitközség képviselõi, a templomépítõ bizottság tagjai voltak: Hartmann Adolf, Steinberger Mór, Atlasz Ignácz, Feuer Jakab, Spitzer Sámuel, Schwarcz Dávid, Weisz Jakab, Weisz Ignátz, Neuberger Simon, Hartmann Ferencz, Hilf Fülöp, Glausiusz Ignácz, Grünwald Mór, Klein Géza, Ackerman Jakab.
Az épület 2002-ben lebontásra került.
1892. július 15-én alakult meg az Izraelita Szentegylet Kunhegyesen.
1872-tõl 1893-ig Kunhegyes rendezett tanácsú város. Ekkor lemondott városi rangjáról.
1896. február 26-án alakult meg a Kunhegyesi Egyetértés Olvasókör. 1949-ben oszlott fel.
1903-ban Balla Sándor könyvnyomdát nyitott Kunhegyesen, mely 1944-ig mûködött.
1903. február 21-22-én volt õsbemutatója Török Imre református lelkész Kun-magyarok címû ifjúsági színmûvének Kunhegyesen, melyet a kunhegyesi református népiskola fiú- és lánynövendékei mutattak be. (92 fõ) A mû jeleneteibõl 7 képet Pósa Lajos bemutatott Az én újságom c. lapjában. Hétszer mutatták be a darabot, melynek tiszta jövedelme 400 korona lett, s az ifjúsági egylet céljaira kívánták fordítani.
1904-ben jelent meg elsõ kalendáriumunk Török Imre református lelkész szerkesztésében.
1907-ben alakult meg a kunhegyesi Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság 200.000 korona alaptõkével Ehrlich Endre (1872-1927) kezdeményezésére, aki elhunytáig vezérigazgatója volt.
1907-ben Juhász Pál községi jegyzõ 300 birtokos taggal Gazdasági Egyesületet létesített Kunhegyesen.
1911-ben településünk legtöbb utcájában beton járdát létesítettek.
1913-ban alakult meg a Kunhegyesi Vöröskereszt Fiókegylet.
1913-ban alakult meg a Római katolikus Olvasókör Kunhegyesen.(1943-ban szûnt meg.)
1913-ban felépült az új református fiú- és leányiskola épülete.
1913. október 26-án adták át ünnepélyes keretek között a kunhegyesi református iskola új épületét. A tantestület tagjai voltak ekkor: Asztalos Gyula igazgató, Bárány Mihály, Balogh Dániel, Bori Lajos, Kun Elek, Lantai Ferenc, Mester Albert, Molnár Pál, Szilágyi Imre és Zábrák János református tanítók.
1914-18 között 2581 kunhegyesi ember ment el a haza védelmére, akik közül 373 esett el, 676 pedig hadifogságba jutott. A református templom 4 harangjából a három legnagyobb is a háború áldozatául esett, a hadvezetõség elszállíttatta.
1918 novemberében Kunhegyesen megalakították a Nemzeti Tanácsot, a Nemzetõrséget és a Földmunkások Országos Szövetségét.
1919. április 30-1920. február 18 között a román sereg megszállva tartotta Kunhegyest.
1923-ban alakult meg az Iparos és Kereskedõ Ifjak Önképzõköre Kunhegyesen.(1949-ben szûnt meg.)
1923-ben községi polgári fiú- és lányiskola létesült Kunhegyesen. Az iskola igazgatója gombosfalvi Gombos István lett.
1924-ben alakult meg a Levente Egyesület, melynek jelentõsége a fiatalok fegyelemre, összetartásra nevelésében és a sporttevékenységek elõmozdításában volt.
1925-ben már tégla- és cserépgyár mûködött Kunhegyesen, s 1928-ban megalakult a Nagykunsági Villamossági Szövetkezet. A nagyipart 2 gõzmalom és a téglagyár képviselte.
1925-ben három felekezeti iskola (református, katolikus, izraelita) elemi iskola, egy állami polgári iskola, egy iparostanonc iskola és egy gazdasági ismétlõiskola mûködött a településen.
1926-ban Kunhegyes község elöljáróságának szervezete a következõ tagokból állt: fõbíró, közigazgatásügyi jegyzõ, adóügyi jegyzõ, 2 segédjegyzõ, törvénybíró, 4 tanácsnok, pénztárnok, ellenõr, közgyám, 2 orvos, 1 állatorvos, 12 irodai alkalmazott, 9 rendõr, 8 éjjeli õr, 3 szülésznõ, 4 gazdasági alkalmazott.
1926-ban épült Kunhegyesen a csendõrségi laktanya, megnyitották a második ártézi kutat, elkészült a madarasi-tirszroffi kõút, s bérautó vállalat létesült.
1926-ban alakult meg az Országos Stefánia Szövetség kunhegyesi fiókja.
1926-ban jelent meg dr. Kolosy Lajos: Kunhegyes története címû munkája, a kunhegyesi Balla Sándor Könyvnyomdájában nyomattatott.
1927-ben alakult meg a Kereskedelmi Egyesülés településünkön, melynek alapítója és elsõ elnöke Luxemberg József malomtulajdonos volt.
1927-ben vitéz Farkas István ingatlanforgalmi irodát nyitott Kunhegyesen.
1928-ban alakult meg a Kunhegyesi Czéllövõ Egylet (1944-ben szûnt meg) és a
Polgári Lövész Egylet.
1931. november 8-án szentelte fel az új, három tantermes katolikus iskolát Szentgyörgyi József tanfelügyelõ. Az épületet a Szeplõtelenül fogantatott Magyarok Nagyasszonyának, Boldogságos Szûz Máriának és Szûz Szent Imre hercegnek, a katolikus ifjúság védõszentjének oltalma alá helyezték. Az építkezés 1929 õszén kezdõdött. A kivitelezéssel Lipták János törökszentmiklósi és Pál János kunhegyesi építészt bízták meg. Az alapkõletételnél 1929. október 13-án jelen volt: gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, aki 40 ezer pengõ iskolaépítési segélyt juttatott az egyházközségnek, valamint Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, Almásy Sándor Jász-Nagykun-Szolnok vármegye fõispánja, Herczeg Béla országgyûlési képviselõ, Back Andor fõszolgabíró. A tanítás 1930. szeptember 1-jén kezdõdött meg az iskolában, melynek építési költsége (a padokkal együtt) 55 ezer pengõ volt.
1932. augusztus 7-14 között Kisújszálláson tartották a IV. Nagykun Sportviadalt. Az indulók száma: 307 fõ volt. Kunhegyesrõl 27 fõ vett részt. A legjobb eredményt teniszben (férfi egyes) értük el: dr. Józsa István elsõ lett.
1936. október 11-én ünnepélyes keretek között tartotta 50 éves fennállásáról rendezvényét a kunhegyesi Ipartestület. Ekkor avatták fel a református temetõben az I. világháborúban elesett bajtársaik emlékére készített emlékmûvet is.
1936. május 17-én nyílt Kunhegyesen Árvaház a református egyház gondnoksága alatt az Országos Református Szövetség által.
1936-ban egészségházat nyitottak Kunhegyesen.
1937. november 28-án országzászlót avattak Kunhegyesen. Ekkor monda el Gondolatok a kunhegyesi országzászló mellett címû költeményét Ágoston Andor. A vers meg jelent a Nagykunság, 1937. december 4. számában (3. old.)
1941 õszén találkoztak Feketicsen, majd Kunhegyesen az 1785-ben kitelepült kunhegyesiek leszármazottaival az elbocsátó település lakosai.
1942. szeptember 6-8. között tartották a XII. Nagykun sportviadalt Karcagon. Belépõdíjas verseny volt, melynek tiszta jövedelmét a Vöröskereszt számára ajánlották fel. Indulók száma: 472 fõ. Kunhegyesrõl 10 fõ vett részt. Legeredményesebb versenyzõnk: dr. Mocsári Lajos tenisz férfi egyesben elsõ lett. Tenisz férfi párosban második helyet szerzett a kunhegyesi Mocsári-Kéri páros.
1942. november 15-én a járási mezõgazdasági bizottság ülésén a Kamara elnöke adta át Várady Miklós kunhegyesi lakosnak a lótenyésztési vándordíjat.
1942-ben a belügyminiszter Kunhegyes községben tüdõbeteg-gondozó intézet felállítását engedélyezte.
A második világháború sok katona és civil áldozatot (252 fõ) követelt a település lakói közül. Rajtuk kívül még 1944-45-ben a vészkorszak idején 128 kunhegyesi izraelita lakos vesztette életét, akik köztiszteletben álló orvosok, ügyvédek, kereskedõk és iparosok voltak.
1944. október 9-11 között orosz katonák foglalták el Kunhegyest.
1867-1951 között több mint hatvan egyesület, olvasókör mûködött településünkön. A gazdasági élet fellendülése, a mezõgazdaság és ipar modernizációja kedvezett a különbözõ kulturális és egyéb tevékenységet folytató helyi közösségek mûködésének. (Polgári Olvasókör, Függetlenségi Olvasókör, Kisbirtokosok Olvasóköre, Kunhegyesi Földmívesek 1-3. köre, Legeltetési Társulat, Levente Egyesület, Református Leányegylet, Kunhegyesi Dalárda, Kunhegyesi Iparos és Kereskedõ Ifjak Önképzõköre, Országos Stefánia Szövetség kunhegyesi fiókja, Katolikus Legény- és Leányegylet, Vöröskereszt Fiókegylet stb.)
1946-ban megszervezték Kunhegyesen a Paraszt Dolgozók Gimnáziumát. A magyar irodalom tanítására dr. Zsigmond Ferencet kérték fel.
1946. október 20-án alakult meg 15 taggal a Kunhegyesi Földmûvesszövetkezet, a Közép-Tiszavidéki ÁFÉSZ jogelõdje, mely 1976-ban jött létre három ÁFÉSZ-bõl.
1946-ban az egészségházban szülõotthon létesítettek Kunhegyesen.
1947 decemberében alakult meg Kunhegyesen a Hazafias Népfront. Elsõ elnöke Kerekes János volt 1970-ig.
1947-ben alakult meg Kunhegyesen a szövetkezeti gazdálkodás elsõ lépcsõjeként a rizstermelõ (Úttörõ) szakcsoport 35 kat. hold földterülettel az aranyosi laposon.
1947-ben a Kossuth Úti Általános Iskolában két úttörõcsapat kezdte meg a mûködését: a lánycsapat Lorántffy Zsuzsanna, a fiúcsapat Kossuth Lajos nevét vette fel. 1952-ben vették fel hivatalosan az 1131. sz. Kossuth Lajos Úttörõcsapat nevet.
1948-ban alakultak meg elsõ mezõgazdasági termelõszövetkezeteink: a Dózsa Népe téeszcsé, a Vörös Csillag, a Vörös Október, 1950-ben pedig a Táncsics és a Lenin Tsz.
Más nagykunsági településhez hasonlóan a lakosság fõ megélhetési forrása a mezõgazdaság. (A XVI. századig visszavezethetõen az állattenyésztés volt híres pl. „gyócsi” gulya. A XIX. század második felében a juhtenyésztés szerepe nõtt meg.)
A kunhegyesi termelõszövetkezetek 1975-ben egyesültek, s Kunság Népe Tsz néven mûködtek tovább. A mezõgazdasági termelés a rendszerváltozás elõtt két nagyüzemre épült: a Kunság Népe Mgtsz-re és a Közép-Tiszai Állami Gazdaságra. A település összes területe 14894 ha, amibõl 11472 ha mezõgazdasági terület, 990 ha erdõ, 2 ha nádas, 410 ha halastó, 2011 ha kivett terület.
1948. november 18-án alakult Kunhegyesen a Dózsa Népe téeszcsé (Túriné-féle csoport) huszonhét taggal (Botos Gábor és felesége, Incze József, Oláh József és felesége, Borbély Lajos, Jákó Gábor és felesége, Kaszás János, Tóth Istvánné, Túri Sándor és felesége, Trenka József és felesége, Faragó Márton és felesége, Kovács János, Bárány István és felesége, Faggyas István és felesége, Magyar József és felesége). Hármas típusú volt: együtt vetettek, arattak, a költségeket közösen állták, s mindenki hazavitte, amit a föld adott. Jogutódja a Vörös Október Tsz lett, melynél 1953 végén 209 család dolgozott 367 taggal. Elnökük 1949-1958 között Kiss Imre volt.
Az 1949-ben létrejött Tiszafüredi Öntözõ Nemzeti Vállalatból az 1950-es évek végére fejlõdött ki a Vízgépészeti Vállalat, s vált exportra is termelõ gyáregységgé. 1992-ben a vállalat egy részébõl megalakult a Hydrogép Kfr, másik részébõl a Gönczi és Fia Kft, melynek fõ profilja a gáz- és üzemanyagtartályok készítése.
Az 1949-ben megalakult Gépállomásból több környékbeli gépállomás egyesülése által Mezõgazdasági Gépgyártó Vállalat lett, mely tevékenységét 1980-ig folytatta.
1951-ben két kisipari szövetkezet alakult: a Mezõgazdasági Felszereléseket Gyártó és Javító Kisipari Termelõszövetkezet és a Szolgáltató Kisipari Termelõszövetkezet.
1953-ban alakult meg a Kunhegyesi Sütõipari Vállalat és a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat.
1954-ben létesítették a községi népkönyvtárat Kunhegyesen.
1955-ben bölcsõde nyílt a településen, mely 40 férõhellyel rendelkezett.
1956 októberében a budapesti forradalmi eseményekben halt meg Gajdán Imre sorkatona és Szél Miklós vájártanuló kunhegyesi lakos.
1957. március 21-én alakult meg a Munkásõrség Kunhegyesen.
1957. március 21-én alakult meg Kunhegyesen a községi KISZ-szervezet, melynek elsõ titkára Kiszel Sándor volt.
1958-ban készült az elsõ játszótér Kunhegyesen.
1960-ban településünk 26 fúrott kúttal rendelkezett, egy melegvizû kutat is megnyitottak, amelyre egy – csak idényben mûködõ – 300 férõhelyes strandot építettek.
1960-ban mentõállomás létesült Kunhegyesen.
1961. március 23-án alakult a Mirhó-Kisfoki Vízgazdálkodási Társulat Kunhegyesen és létrejött négy gazdaság összevonásából a Középtiszai Állami Gazdaság kunhegyesi központtal. A növénytermesztés és állattenyésztés mellett halászatot és intenzív vadgazdálkodást folytatott. A szárnyasok, a nyúl- és õzállomány exportja jelentõs volt. Az állami gazdaság folytatott még építõipari, asztalosüzemi tevékenységet is. 1993 óta Középtiszai Mezõgazdasági RT néven folytatja tevékenységét.
1961/62-es tanévben jött létre Kunhegyesen a Mezõgazdasági Technikum. 1968-ban szûnt meg a technikusi képzés, de folytatódott a mezõgazdasági szakmunkásképzés.
1962-ben a kunhegyesi Posta 220 elõfizetõ befogadására alkalmas távbeszélõ központot kapott, megszûnt a morse távíró rendszer, és Kunhegyes is betûíró távgépíró berendezést kapott, elõször szalagra, majd lapra írót.
Kunhegyes bár 1893-tól lemondott városi rangjáról, de a tiszai felsõ járás székhelye lett 1965-ig. 1965-1970 között a törökszentmiklósi, majd a szolnoki járáshoz tartozó község.
1966. szeptember 10-én avatták fel ünnepélyes tanévnyitó keretében a helyi új 12 tantermes gimnázium épületét. A gimnáziumi oktatás 1963-tól mûködik a településen. 1978-tól a gimnáziumi osztályokkal párhuzamosan indítottak híradástechnikai szakközépiskolai osztályokat.
1967-ben új Keverõüzem épült fel Kunhegyesen és korszerû berendezésekkel lett felszerelve. Az üzem rendeltetése: Szemestermény és ipari eredetû alapanyagok, vitaminok és ásványi anyagok õrlése, keverése (homogenizálása) útján keveréktakarmányok és koncentrátumok elõállítása.
1968. július 1-ján alakult meg a településünkön a Sigma együttes, mely zenekar 1969 szeptemberében az Androméda nevet vette fel. Alapító tagok: Mándoki László szaxofonos, Nagy János dobos, Parázsó Imre gitáros.
1970-tõl Kunhegyes nagyközség lett Szolnok megyében.
1973-ban felépült a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár több száz fõt foglalkoztató gyáregysége.
1974-ben adták át az új, korszerû, 75 férõhelyes Zádor úti Óvoda épületét, s ezáltal öt óvoda mûködött a városban.
1976. július 14-én avatták fel az ipari szakmunkásképzõ iskola új épületét a Kossuth út 17. szám alatt. Tari Kálmán, a Megyei Tanács VB Mûvelõdésügyi Osztályának vezetõje, Kunhegyes szülötte vágta át a szalagot.
1976-ban indult be Kunhegyesen az általános iskolai diákotthonban a Labdarugó Kollégium, mely a megye tehetséges tanulóit gyûjtötte egybe, hogy szakképzett edzõk irányításával biztosítson utánpótlást.
1976. november 16-án három település vegyesipari szövetkezete egyesült (Fegyvernek, Kenderes, Kunhegyes). Az egyesített szövetkezet központja Kunhegyes lett. Vezetõjének Kiss Imrét választották, aki addig a kunhegyesi Vegyesipari Szövetkezet vezetõje volt.
1976. november 26-án került sor a nagyközségi ravatalozó átadására a református temetõben.
1976. november 7-én került sor a kunhegyesi Alföldi Szilikátipari Vállalat új, 10x54 m2 mûanyagcsarnokának átadására. Napjainkban ASV-Plas néven mûködik tovább.
Az új üzemek több mint ezer ipari munkahelyet teremtettek, s ezzel az 1980-as években Kunhegyes munkaerõt vonzó centrummá vált.
1977-ben fejezõdött be a református templom teljes felújítása, melyet Fabó Zsigmond református lelkész végeztetett jelentõs állami anyagi támogatás mellett.
Az 1978/79-es tanévtõl kezdve a Kossuth út 15. szám alatt mûködõ mezõgazdasági, és a Kossuth út 17. szám alatt mûködõ ipari szakmunkásképzõ közös intézmény lett Mezõgazdasági és Ipari Szakmunkásképzõ Intézet néven. Igazgatója Szudi Antal lett.
1981. május 22-én került sor a felújított, 389 négyzetméteres községi könyvtár ünnepélyes átadására. Avatóbeszédet mondott Villangó István a Mûvelõdésügyi Minisztérium Közgyûjteményi Fõosztályának vezetõje. A felújítás 5 millió forintba került. A mendemondával ellentétben egy tudományos munkából megtudhatjuk az épület eredeti rendeltetését is: „…éppen a karcagújszállási városháza építésével egyidejûen (1737) épült fel Kunhegyesen, a község fõterén a községháza is, amely „T” alakú fundamentumával, boltíves pincesorával, földszintes felépítményû szobáival, boltíves, árkádos tornácával, három nyeregtetõs homlokfalával és oromzatával a korabeli barokk építészet igen szép emléke.” (Kiss József: A pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága 1731-1745. Bp. Akad. K., 1992. 99. old.)
1982 nyarára elkészült a kunhegyesi GMV-nél nyolc, betonlábazaton álló, egyenként 750 tonna befogadóképességû fémsiló. Értéke 25 millió forint volt, kivitelezõ pedig a Kunság Népe Termelõszövetkezet.
1984-ben kezdõdött meg a település gázhálózatának kiépítése, mely 1995 végére fejezõdött be.
1986. október 1-9. között ünnepelte nagyszabású rendezvénysorozattal településünk fennállásának 700. évfordulóját. Erre az alkalomra jelent meg Szabó András szerkesztésében a Kunhegyesi krónika c. kötet.
1986. október 6-án Némedi Lajos egyetemi tanár felavatta dr. Zsigmond Ferenc irodalomtörténész bronzból készült mellszobrát a könyvtár elõtti téren. (Papi Lajos szobrászmûvész alkotása)
1986-ban a Kunság Népe Tsz kezdeményezésére elkezdõdött a Konok Kunok Kupája hagyományteremtõ sportnapként, melynek célja a hajdani kunsági népi játékok felelevenítése volt.
1988. május 1-jén avatták fel a városháza elõtti parkban a Kun emlékmûvet, Gyõrfi Lajos szobrászmûvész alkotását.
1988-ban a BHG Híradástechnikai Vállalat crossbar telefonközpont telepített Kunhegyesre, mely lehetõvé tette a leendõ város telefonhálózatának kiépítését.
1989-ben szerezte vissza városi rangját Kunhegyes. Népességének növekedése az utolsó visszatelepüléstõl, 1711-tõl folyamatos egészen 1949-ig. Ekkor 11104 fõ lakja, a külterületen élõk száma 3002. 2001. január 31-én a város lakónépessége 8521, a csökkenés közel 2600 lélek. A legtöbb gyermek 1908-ban született: 395 (2000-ben: 67). Jellemzõ a XVIII. századi dinamikus népességnövekedésre, hogy a kunhegyesiek 1785. évi bácskai kitelepülése (a népesség negyede) csak rövid ideig tartó csökkenést jelentett.
A várossá fejlõdött Kunhegyes ezt a szerepét a rendszerváltozás feltételei között nem tudta megtartani. Ehhez a nehéz helyzetbe jutott mezõgazdaság mûködési zavarai is hozzájárultak. 2001-ben a térségben 23 %-os volt a munkanélküliség, s jelentõs az elvándorlás miatti népességfogyás.
1991-ben nyílt meg településünkön a Zöldkeresztes Patika.
1991-ban a Városi Önkormányzat megalapította a Pro Urbe Kunhegyes díjat.
1991 végén jelent meg a Kunhegyesi Nagykun Kalendárium elsõ kötete dr. Szabó Lajos szerkesztésében Kunhegyes Város Önkormányzata kiadványaként.
1991-ben kezdte meg mûködését a városi kollégium, ahol a távolabbi vidékekrõl általános és középiskolánkba járó diákok esztétikus környezetben lakhatnak.
Napjainkban egy református egyház és egy önkormányzat által mûködtetett általános iskolája, négy óvodája van a településnek, s egy megyei önkormányzat által fenntartott középiskolája, ahol szakképzés, gimnáziumi és szakközépiskolai oktatás is folyik. Az iskolának, mely ECDL vizsgaközpont is, több mint 800 tanulója van.
1992-ben alakult meg a Konok Kunok Hagyományõrzõ Baráti Egyesület Kunhegyesen.
1993. szeptember 18-án került sor Kossuth Lajos dombormûvének avatására a Kossuth Lajos Általános Iskola Szabadság tér felõli falán. Alkotója: Gyõrfi Lajos szobrászmûvész. Az iskola ekkor vette fel Kossuth Lajos nevét.
1994. március 17-én megalakult a kunhegyesi Falusi Turizmusért Egyesület 16 fõvel. Az egyesület céljaként tûzte ki településünkön a kulturált falusi turizmus meghonosítását, s népi hagyományaink ápolását.
1994. június 14-én került sor Nagy László dombormûvének avatására a Nagy László Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola elõcsarnokában. Alkotója Czobor Sándor kisújszállási szobrászmûvész.
1995. augusztus 23-án került sor Szegõ Gábor világhírû matematikus portrészobrának avatására a Zsigmond Ferenc Városi Könyvtár elõkertjében. A szobor készítõje Györfi Lajos szobrászmûvész. Avatóbeszédet mondott dr. Szabó Lajos.
1995. október 8-án, a „feketicsi kirajzás” 210. évfordulója emlékére a református templom bejárata elõtt „kettõs kopjafát avatott dr. Bozsó Péter kunhegyesi születésû megyei fõjegyzõ. A történelmi jelképet kifejezõ alkotást Sárándi István feketicsi és Szelekovszky István kunhegyesi fafaragó készítette. A kunhegyesi kétágú akácfából készült kopjafa az ittmaradottak és az elszármazottak sorsának jelképe: útjaink elváltak, de a gyökér közös.
1996. március 18-án jött létre az általános iskolai Dózsa Alapítvány.
1996. május 12-én a református templomban a világ negyven országának magyar reformátusai találkoztak.
1996. június 25-én rendezett gálamérkõzés keretében ünnepelte a Dózsa Iskola Labdarugó Kollégiuma 20 éves fennállását, melyen az iskola volt (már NB I-es) tanulói játszottak az iskola akkori csapata ellen.
1996. július 12-18. között Kunhegyesen rendezték meg az V. Országos Kossuth-tábort.
1996. július 26-28-ig elsõ alkalommal rendeztek motoros találkozót Kunhegyesen a Speed Rider’s Motoros Klub szervezésében.
1996. július 27-én dr. Kovács Endre egri püspök felszentelte a katolikus temetõben Bollók Emil kanonok-esperes kezdeményezésére közadakozásból épített új kápolnát.
1996. augusztus 19-én országzászló avatására került sor a központi parkban. A recski kõbányából származó követ Györfi Lajos szobrászmûvész által készített ország-címer díszíti.
1996. október 24-én a tûzoltók védõszentjének tiszteletére készített Flórián szobrot avatták fel a Tûzoltó laktanya Ady úti épületénél és új tûzoltóautó átadására került sor.
1996. október 26-án második alkalommal adták át az Ilosvai-díjat Kunhegyesen. Ez alkalommal Németh Miklós festõmûvész vette át az elismerést.
1996-ban a Dózsa Úti Általános iskola megalapította az iskola diákoknak és tanároknak adható kitüntetését, a Dózsa Arany Medál-t.
1997-ben elsõ alkalommal rendezték meg az Ilosvai Varga István Mûvelõdési Központban a Jászkun citeratalálkozót.
A kisvárosban az utcák 90 %-a szilárd burkolatú.
Kunhegyes egészségügyi ellátását 3 háziorvos, 1 szülész-nõgyógyász szakorvos, 1 tüdõgyógyász, 1 fogorvos és 1 gyermekgyógyász szakorvos végzi. Két gyógyszertár látja el a lakosságot. Kórházi ellátás szempontjából a karcagi Kátai Gábor Kórházhoz tartozik a település.
A városban mûködik: Családsegító Központ és Gyermekjóléti Szolgálat; A Sarepta Idõsek Otthona; Mentõállomás; Posta; Rendõrség, Munkaügyi Központ; Köztestületi Önkéntes Tûzoltóság.
Pénzintézeteink: OTP Bank Rt Kunhegyesi fiókja és a Tiszafüred és Vidéke Takarékszövetkezet Kunhegyesi fiókja.
A lakosság élelmiszer- és iparcikkellátását fõként a magánkereskedelem és a szolnoki központú Coop áruházlánc biztosítja.
1999-ben került átadásra a régi benzinkút helyett az új MOL 2000 rendszerû üzemanyagtöltõ állomás.
2000. szeptember 30-án a Millenniumi Emlékzászlót a református nagytemplomban adták át a város vezetõinek. A zászlóanya Bús Károlyné Pro Urbe-díjas tanítónõ volt.
2001. április 26-28 között tartották meg Kunhegyesen a XII. Nagykun Diák Sportviadalt a Nagy László Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola szervezésében. A rendezvényen 9 középiskola vett részt.
2001. június 9-én a Kunhegyesiek Baráti Köre kerti partit rendezett, melynek bevételét a városi múzeum létrehozására ajánlották fel.
2001. június 25-július 4 között tartották a X. Legénybot Alkotótábort a kunhegyesi Ilosvai Varga István Mûvelõdési Központ szervezésében. A tábor harangláb-avatással zárult a katolikus templom kertjében. Készítõi: Szelekovszky István, Szelekovszky László, Czupp Pál, Kövesdi József, Sárándi István.
2001. július 28-án tartottak elõször aratónapot és -versenyt hagyományteremtõ céllal az Ilosvai Varga István Mûvelõdési Központ szervezésében.
2001. október 30-án megalakult a Kunhegyesi Polgári Kör.
2001-ben alakult meg: a Kunhegyes Kultúrájáért Alapítvány, a Kunhegyes és Térsége Ikergyermekekért Alapítvány és a Közép-Tiszai Vidékfejlesztõ Alapítvány.
2002. május 18-19-én rendezték meg Kunhegyesen elsõ alkalommal a Hegyesi Napokat.
2002. december 14-én adták át a kunhegyesi Református Egyház által üzemeltetett Sarepta Idõsek Otthonát.
2003 májusában megjelent a Kunhegyesi helytörténeti füzetek 2. száma: A Kakat hagyatéka… címmel (szerk. Víg Márta) Kunhegyes Város Önkormányzata és a túrkevei Nimfea Természetvédelmi Egyesület közös kiadásában.
2003. július 1-jén döntött a település Önkormányzata arról, hogy a város középiskoláit összevontan mûködteti a 2003/2004-es tanévtõl kezdõdõen. Az intézmény új neve: Nagy László Szakképzõ Iskola, Gimnázium és Kollégium lett.
2003 augusztusában kapta meg mûködési engedélyét a kunhegyesi Református Általános Iskola.
2004. április 30-án, Magyarország Uniós csatlakozásának elõestéjén az Európa-himnusz hangjainak kíséretében kúszott fel a zászlórúdon a városháza melletti parkban a tizenkét csillagos kék lobogó.
2004. május 16-án a holocaust 60. évfordulója alkalmából a kunhegyesei áldozatok emlékére Kunhegyes Város Önkormányzata megemlékezést tartott. Erre az alkalomra jelent meg Pozsgai Gézáné-Víg Márta: Emberek az embertelenségben: Emlékezés a kunhegyesi zsidóságra és a holocauszt áldozataira c. helytörténeti munkája. Az izraelita temetõben emlékmû avatására került, mely a lebontott zsidótemplom mózesi kõtábláiból készült.
2004. június 5-én Kunhegyesen került sor az V. Nagykunkapitány választásra, Simai János kunkapitány beiktatására. A ceremóniát egész napos rendezvény kísérte.
2004. június 11-én avatták fel Nagy László pedagógus fából készült emléktábláját, portréját a Nagy László Szakképzõ Iskola, Gimnázium és Kollégium szakiskolai épületében. Készítõje: Czupp Pál fafaragó.
2004. október 31-én került bemutatásra „A nagykunsági kunhegyesi reformátusok életébõl” címû kötet, mely a Kunhegyesi füzetek 4. számaként jelent meg. A rendezvényt a Kunhegyesiek Baráti Köre és a Kunhegyesi Református Egyházközség közösen szervezte.
2004. november 27-én a 40 éves mûvelõdési központ tiszteletére Kunhegyesrõl elszármazott mûvészek adtak felejthetetlen mûsort az Ilosvai Varga István Mûvelõdési Központban.
2005. április 29-én Kunhegyes központi parkjában, a Szabadságtéren játszótéravatásra került sor. Az uniós szabványoknak megfelelõ, az Észak-Alföldi Regionális Tanács és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium 2,8 millió forintos támogatásával készült.
2005. április 30-án szelektív hulladékgyûjtõ szigetek kerültek kialakításra településünkön, melyet a Tisza-tó Térségi Fejlesztési Tanács által meghirdetett pályázat tett lehetõvé.
2005. december 15-én megjelent a Kunhegyesi helytörténeti füzetek 5. száma: „A redempciótól a feketicsi kitelepülésig” címmel. A kiadványt a kötet szerkesztõje, Víg Márta középiskolai könyvtárostanár mutatta be az érdeklõdõknek a Zsigmond Ferenc Városi Könyvtár pincegalériájában.
2006. február 21-én került sor a autóbuszpályaudvar ünnepélyes átadására. Az ötállásos létesítmény közel százmillió forintba került. Az elsõ járat március 7-én hajnali négy óra harmincöt perckor indult Tomajmonostoron át Tiszaszentimrére. Naponta 44 autóbusz érkezik és megy tovább a megye, az ország különbözõ részeire. Az utolsó járat este nyolc órakor a kisújszállási állomásra közlekedik.
2006. október 20-án az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a református templomkertben Gyõrfi Sándor Munkácsy- és Mednyánszky-díjas szobrászmûvész által készített emlékmû leleplezésére került sor.
A kulturális igények kielégítését eredményesen szolgálja a Zsigmond Ferenc Városi Könyvtár és az Ilosvai Varga István Mûvelõdési Központ. A két intézmény összevonására 2005. július elsején került sor. Az új intézmény neve: Városi Könyvtár és Közmûvelõdési intézmény. A mûvelõdési központ épülete 1964-ben készült el, 400 fõ befogadására alkalmas színház teremmel rendelkezik. 1995-tõl viseli Ilosvai Varga István festõmûvész nevét. Az itt mûködõ Kézmûvesház keretében bárki elsajátíthatja az agyagozás, kosárfonás, szövés, fafaragás és csipkeverés fortélyait. Jelentõs értéket közvetít a néptánccsoport, a Hajdina citeraegyüttes, a Búzavirág népdalkör és a Szélcsengõ kórus.
Hagyományos, évenkénti rendezvényeink: Jászkun citeratalálkozó, Pünkösdi királyné-járás, Arató nap, Legénybot alkotótábor, Mihály napi sokadalom. Az Ikrek napja kétévenként kerül megrendezésre, a Hegyesi napok pedig évenként változó helyszínnel a benne résztvevõ települések valamelyikén.
A város jeles szülöttei közül kiemelkedik báró Mészáros János (1737-1801) hadvezér, Mária Terézia, II. József, II. Fülöp és I. Ferenc katonája; ilosvai Varga Imre (1814-1866) a Jászkun Kerület fõjegyzõje, Kossuth Tiszántúli hadainak élelmezési kormánybiztosa, 1861-64 között nagykunkapitány, Nagy László (1816-1875) pedagógus, a reformkori magyar nemzedék nagy népnevelõje, királyi tanácsos; Kolosy Elvira (1863-1887) fiatalon elhunyt költõnõ; Zsigmond Ferenc (1883-1949) tanár, irodalomtörténész, akadémikus, az MTA, a Magyar Filozófiai- és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagja; Szegõ Gábor matematikus, a 20. századi analitika egyik vezetõ klasszikusa, a Stenford University Emeritus matematikaprofesszora, az MTA és a Bécsi Tudományos akadémia tagja; Kádár Endre (1886-1944) író, publicista; Ilosvai Varga István (1895-1978) festõmûvész, akinek képei túlnyomó részben a szentendrei Ferenczi Múzeumban, és a Magyar Nemzeti Galériában találhatók. Kiváló helytörténészeink voltak: dr. Kolosy Lajos (1887-1961) és dr. Szabó Lajos (1938-2004).
Kunhegyesnek három jelentõs mûemléke van: az egyik legrégibb épülete az 1734-ben épített T alaprajzú, alápincézett, népi barokk stílusban épült egykori községháza, melyben 1961-tõl könyvtár mûködik. 1978-1981 között teljesen felújított mûemlékjellegû épület. A könyvtár 1986-tól viseli a helyi születésû Zsigmond Ferenc irodalomtörténész nevét. A könyvtár pincéjében internet kávézó és ifjúsági Zeneklub mûködik benne.
A másik mûemlék szinte a település jelképévé vált, az 1827-1848 között neoklasszicista stílusban épített kéttornyú, háromhajós református nagytemplom, melyet Hild József tervezett. Kétszintes, minden oldalon végigfutó karzatát jón és dór oszlopok tartják. A tornyok magassága 47,5 méter, melyek 30 méteres magasságban lévõ erkélyérõl csodás kilátás nyílik a településre, a nagykunsági tájra. A nagyon jó akusztikájú templom 4000 fõ befogadására, hangversenyek rendezésére alkalmas. Belsõ berendezése a református puritánságot tükrözi.
A harmadik, s egyben ipartörténeti mûemlék az 1859-ben téglából épült még ma is mûködõképes, utolsó tulajdonosáról elnevezett Komlósi-féle szélmalom, melynek teljes felújítása után 2005. június 19-én került sor az épület átadására, avatására.
Egykor Kunhegyesen hét szélmalom mûködött.
Gyûjteményes szobánk, Józsa Sándor 1930-ben megnyitott „Aranykalász” nevû patikájának eredeti bútorai szolgálnak tárlóként Párdi Mihály (1919-1999) helyi gyûjtõ tengeri csigák, kagylók, korallok mészvázai, õsmaradványok, õskövületek gyûjteményes bemutatására.
2006 õszén vált látogathatóvá a Kunkapitány-ház, melyet az 1880-as években építtetett egy redemptus gazda, helyi kisbirtokos. Az utcai szobában tiszteletünk jeléül emléket állítottunk Ilosvai Varga Imre 1861-1864 közötti kunkapitányunknak. A népi klasszicista stílusú, lopott tornácos épülethez hatalmas udvar tartozik.
A városban a gazdag, értékes helytörténeti és más magángyûjtemények (Oláh Lajos, Párdi Mihály, Csete Lukács) vannak, népi fafaragók, (Szelekovszky István, Czupp Pál), kosár- és csuhéfonó (Ulicsni Árpádné), szõnyegszövõ és vertcsipke készítõ asszonyok mûködnek.
Színvonalasak és jelentõsek helytörténeti kiadványaink. 1986-ban jelent meg a Kunhegyesi krónika c. kötet. 1992-tõl jelenik meg évenként a Kunhegyesi Nagykun Kalendárium. A Kunhegyes képeslapok és fotók tükrében (1885-1895) címû képeskönyv 2000-ben jelent meg. 2001-tõl jelenik meg a Kunhegyesi helytörténeti sorozat c. kiadványunk. 2004-ben került kiadásra a Szavak szárnyán c. kunhegyesi irodalmi antológia.
1997 óta helyi szerkesztésben és az Önkormányzat kiadásban jelenik meg havonta városi újságunk a Kunhegyesi Híradó, mely internetes honlapunkon is olvasható.
Kunhegyes talán legszebb pontja a fõtér, mely egy 20 ezer négyzetméteres gyönyörûen parkosított területet foglal magában, ahol a gyermekek számára játszótér is mûködik, s itt található az 1878-ban Pum József által klasszicista stílusban tervezett Városháza épülete.
Közterületeinket szobrok is díszítik. A könyvtár épülete elõtt látható a névadó, Zsigmond Ferenc irodalomtörténész (Papi Lajos alkotása) és Szegõ Gábor matematikus mellszobra (Gyõrfi Lajos alkotása).
A fõtér közepén rózsákkal övezett parkban található a Kun emlékmû (Györfi Lajos Kossuth-díjas szobrászmûvész, 1988). A szobor talapzata a település határában található kunhalmokat jelképezi, melyek egykor temetkezõhelyek, õr- és határhalmok valamint lakóhalmok voltak. Az emlékmû fõ alakja a lován hátrafelé nyilazó vitéz annak a befogadott népcsoportnak állít emléket, melynek harcosai ezért hálájukat kifejezve az évszázadok során életüket áldozták királyukért, az országért.
A templom kertje melletti részen 1993-ban avatták fel Kunhegyes XX. századi áldozatainak emlékmûvét, több részbõl álló szoborkompozícióját, mely Gyõrfi Lajos szobrászmûvész alkotása.
A szépen gondozott református templom kertjében több szobor ill. emlékjel található: a feketicsi kitelepülés emlékére 1995-ben Szelekovszky István kunhegyesi és Sárándi József feketicsi fafaragó készített kettõs kopjafát, Szent István szobrát 2000-ben Czupp Pál helyi fafaragó készítette. Itt látható a civilek összefogásával emelt trianoni kereszt, valamint az 1956-os emlékmû (Gyõrfi Sándor szobrászmûvész, 2006).
Élénk sportélet folyik településünkön. Jelentõs eredményeket ért el, nemzetközi hírnévre tett szert az általános iskola 1976-tól a labdarugó tehetségek, a magyar válogatott utánpótlásának nevelése terén. Középiskolás diákjaink rendszeres és eredményes résztvevõi a Nagykun Diák Sportviadaloknak.
A városban sok civil szervezet mûködik, melyek között van, amelyik hagyományápolással, mûvelõdéssel, kultúrával foglalkozik (Kunhegyesiek Baráti Köre, Kunhegyes Kultúrájáért Alapítvány, Alapítvány a Kunhegyesi Városi Könyvtárért, Kunhegyes Zenekultúrájáért Alapítvány), s van, amelyik a sportéletet támogatja (Kunhegyes Sportjáért Alapítvány). Szakmai, érdekvédelmi (Kunhegyes és Térsége Ikergyermekekért Alapítvány, Mozgássérülten az Önálló Életért Kunhegyesen Alapítvány) és egyéb szervezeteink (História a Gyermekekért Alapítvány, Iskolapolgárokért Alapítvány, Horgász Egyesület, Postagalamb Egyesület, Zöld Szív Természetvédõ Csoport) vannak.
Kunhegyes település testvérvárosi kapcsolatot ápol a vajdasági Feketiccsel (Bácsfeketehegy), a kárpátaljai Jánosival, a romániai Tasnáddal, Felsõbányával és a lengyel Rzepiennik Strzyzewski (Szerziny) településsel.
