Szerkesztette: Víg Márta
Kunhegyes 8800 fős település Jász-Nagykun-Szolnok megye északi részén, a Nagykunság peremén helyezkedik el a Tiszától 12-15 km-re. Távol van a nagyvárosok és forgalmas főközlekedési utak zajától. Magyarország egyre inkább fejlődő turisztikai térségének, a Tisza-tónak déli kapujában Abádszalóktól 8 km-re található.
Bár nem nagyváros, de a környező kisebb települések számára funkcionálisan a várost jelenti, s közlekedési szempontból is csomópont.
Megközelíthető a Keleti- és a Nyugati pályaudvarról induló vonatok által átszállással a Kál-Kápolna-Kisújszállás között közlekedő vasútvonalon, ill. a 4. sz. főútvonalról a fegyverneki leágazásnál ill. Kenderesen át a 34-es számú úton, valamint az M3-as úton füzesabonyi leágazásánál a Tiszafüred-Kunhegyes útvonalon.
2006-ban átadott modern, ötállásos autóbusz pályaudvarunkról közvetlen összeköttetése van nagyvárosokkal: Szolnokkal, Egerrel, Gyöngyössel, Békéscsabával, Miskolccal, Szegeddel, Debrecennel, Jászberénnyel, Tiszafüreddel.
A Tisza holt ága a település központján egykor keresztül folyt Kakat nevű ér, melynek szépségére még emlékeznek az idősebb lakosok, élővé tételén, gondozásán fáradozik az Önkormányzat.
A 18. században, de még a 19. század elején is nagy területeket foglaltak el itt a vadvizek, melyek a területhasznosítás jellegét is meghatározták. A település keleti határában fekvő Bige-fertő az egykori Kakat-éren levonuló árvizek emlékét őrző mocsármaradvány. Kunhegyestől keletre 11 km távolságra fekszik ez a 75 hektáros, sziki legelőkkel szegélyezett mocsármaradvány.
A szántóföldi termelés a 19. század közepén is csupán a határ 34 %-ára terjedt ki, az itt élők főként szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak. A Mirhó-gát megépítése (1785-1787) és a későbbi tiszai árvízmentesítés jelentősen megváltoztatta a táj arculatát, az itt élők életét. Ma az Alföld egyik legszárazabb területén fekszik a helység.
A kunhegyesiek a Nagykunságban való létükre földrajzi és történelmi értelemben is használják a „nagykunsági” megjelölést, ugyanis Kunhegyes része volt a törökkor végére kialakult közigazgatásilag funkcionáló Nagykunságnak, a „hatkunság”-nak, melyet Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras, Túrkeve és Kunszentmárton településekkel alkotott.
Az idelátogató vendégeket 1994 óta a Falusi Turizmusért Egyesület tagjai által barátságos, vendégszerető, színvonalas családias vendégházakban fogadja, valamint az 1998-ban átadott „4 Sport Hotel” három csillagos szálloda, mely egy régi malomból lett kialakítva, légkondicionált szobáiban és a 2003-ban átadott Szélkakas vendégfogadóban.
A település főutcáján lévő Betyár csárda hagyományos kunsági ételeket is kínál vendégei számára. 1750-től kezdve több csárda működött településünkön belül és annak határában: Aranyosi, Morgó, Malomközi, Barak, Péntek, Kőhalmi, Búszerző, Rongyos, Putri, Tibuci, Cserepes. 1849 januárjában a Kunhegyes határában lévő Aranyosi csárdánál köszöntötte a város vezetősége a Debrecenbe tartó Kossuth Lajos.
2008-tól teljesen felújított termálvizes strandunkon, 72000 m2-es területen várjuk a gyógyulásra, kikapcsolódásra vágyó ideérkezőket. Az 1961-től néhány év kihagyásával működő fürdőben 1000 m mélyről feltörő 60 C fok körüli vize kiválóan alkalmas reumás, izületi, nőgyógyászati betegségek gyógyítására, műtétek utáni rehabilitációra.
Kunhegyes neve Hegyesegyháza néven 1311-ben bukkan fel az oklevelekben. Az elnevezés arra utal, hogy a kunok betelepedése (1239, 1246) előtt magyarok által lakott helység volt.
1382-ben egy egyházi összeírás mint igen népes keresztény jász telepről emlékezik meg a kemeji főesperességhez tartozó Kunhegyesről.
IV. Béla engedélyezte a kunok betelepedését. A mai Nagykunság területére az Olas nemzetség települt, s Kunhegyes határában alakult ki egykori nemzetségfőjükről, Kolbaz vezérről elnevezett központjuk, Kolbazszállás. A fokozatosan meggazdagodó kunok 1407-ben a derzsi nemesektől megvásárolták Hegyes községet, amely ekkor Heves megyéhez tartozott. Később Kakath, más néven Hegyesegyháza; Hegyes, másképp Kakathegyes elnevezésekkel is találkozunk. Az 1521-es határjáráskor Hegyes néven említik. A XVI. század végén válik véglegessé a Kun Hegyes elnevezés.
1552-ben még Kunhegyes nem volt török uralom alatt, az egri várnak 12 kapu után fizetett adót. A törökök 1566-ban Gyula várának eleste után dúlták fel a Tiszántúlnak ezt a részét, több falut felégettek, s ezentúl a törökök részére is kellett adót fizetniük az itt élőknek.
1557-ből való a legrégebbi összeírás, amely a nagykunsági falvakról fennmaradt. E szerint a következő települések (falvak és telepek) tartoztak a Nagykunsághoz: Kolbaz, Hegyes, Karcagújszállás, Bolcsa, Magyarszállás, Asszonyszállás, Orgondaszentmiklós, Ködszállás, Kisújszállás,Turgony, Tóturgony, Márialaka, Túrkevi, Móric, Póhamara, Kaba, Szentmárton, Mesterszállás, Madaras, Kápolnás, Fábiánsebestyén, Csorba, Tormás, Bábocka, Ecsed, Kabád.
1558-ban az egri püspökség jövedelmi összeírásában Hegyes mint Kolbázszékhez tartozó község van említve, melyet Hegyesy Gáspár bír.
1629-ben lakatlanná vált a település, de 1640-ben – régi írásokból tudjuk – Kunhegyesen már református templom, prédikátor és oskolamester is volt.
1634-ig a szolnoki vár tartozéka, oda adózott, majd 1636-tól a balaszentmiklósi várhoz és nahijéhoz csatolták.
1669-ben a törökök elől elmenekült a lakosság, s ismét lakatlanná vált a helység.
1678-ban az itt táborozó Thököly-sereg a lakosságot nagy nyomorba döntötte.
1683-ban Murád Giraj krimi tatár Bécs ostromát segíteni menvén oda- és visszamenet is a Nagykunságon keresztül vonult rabló hadával, s pusztává tette területét, lakosai szétszéledtek, székhelyét, Kolbázszállást elpusztították, mely ezután nem települt újra.
1683-ban Mercy serege 2 napig itt időzött és innen indult Balaszentmiklós elfoglalására.
A kunhegyesiek 1698-ban kezdtek hazaszállingózni, tömegesen azonban csak 1701-től jöttek vissza.
1702-ben azonban újabb csapás érte a jászkunokat. I. Lipót, mint fegyverjogon megszerzett területet eladta őket a Német Lovagrendnek, s őket jobbágysorba süllyesztette ezáltal. Szabadságjogaik visszaszerzésének reményében 1703-ban a nagykunok is Rákóczi mellé álltak, s a rácok által történt 1707-es feldúlásuk után a fejedelem Rakamaz környéki birtokára költöztek. Innen 1711-ben tértek vissza, s a Kakat-ér partján észak-déli irányban húzódó dűnegerincre építkeztek. Ettől kezdve folyamatos virágzásnak indult a település.
1718-ben Kunhegyes község pecsétnyomóján a címer hármashalmon menő lovat ábrázolt. Kunhegyes jelenlegi címere a korábban a kolbászszállási kunok által használt kecskés pecsétnyomón ábrázolt címer lett.
1745-ben a többi jászkun településhez hasonlóan Kunhegyes is visszavásárolta az I. Lipót által 1702-ben 500.000 rajnai forintért eladott területét, mely 18.700 Rft ráeső részt jelentett. Azokat, akik a megváltás összegéhez hozzájárultak redemptusoknak nevezték.
1768-ban 9 cigánycsalád (30 fő) élt Kunhegyesen.
1776-ban szép nagy templomot emeltek a kunhegyesi reformátusok, mely a jelenlegi református templom és a lelkészlak között épült s mellette volt a cinterem.
Az 1780-as cigányösszeírás szerint a Nagykunságban 57 cigánycsalád élt, ebből 12 család Kunhegyesen: téglavetők (5) és kézművesek (8).
1781-ben a gabonát 8 szárazmalomban őrölték Kunhegyesen. 1785-ben földje, a település határa már nem tudott több embert eltartani, ezért 220 kunhegyesi család a Bácskába lakatlan királyi birtokra költözött.
1782. május 10-én szentelte fel Csete Mihály abádszlóki református prédikátor a kunhegyesi keleti- vagy kolera-, ill. cigánytemetőt a Nagy Völgy partján a Karcagra menő út mellett.
1783-ban az árvíz elborította a kunhegyesi határ harmadát, a legelőket. Ezért a község pusztákat bérelt (Bala, Gyenda, Tomaj, Bánhalma). A kibérelt pusztákon a pusztabíró ügyelt.
1787 tavaszán fejeződött be a Mirhó-gát építése, a Nagykunság árvízmentesítési munkálata. Kunhegyes 1789 gyalog- és 1607 szekeres napszámmal vett részt az építésében.
1788-ban a Miklóshalomnál lévő ugarból kiszakított földön erdőt ültettek.
1791-ben három kocsmát, egy mészárszéket és két boltot béreltek és működtettek a görögök a településen.
1811-ben mezővárosi rangot kapott országos vásártartási joggal a település. A város új címere: kék katonai pajzsban zöld halmon ágaskodó fehér színű kecske. A pajzs felett ötágú arany királyi korona van, melyből a címerpajzshoz hasonló kecske ágaskodik ki. Foszladék jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. Új pecsétjének körirata: „Sigill. Opp. Kunhegyes 1811.
1812-ben Kunhegyes mezővárost 4 tizedre osztották (előtte: alsó-, közép- és felső tized; innen az Alsóvég, Felsővég elnevezés), fűzfákat ültettek a Kakaton, hogy a „communitas” idővel hasznát vehesse.
A kisipar 1818-tól céhes keretben működött, ekkor három céh alakult: csizmadia, cserző varga, szijjártó mestereknek az egyik; kerékjártó, kovács, lakatos, asztalos és molnár mestereknek a másik; szabók, szűcsök, takácsok számára a harmadik. A céhes ipar elsősorban a mezővárosi agrártermelés és a lakosság szükségleteinek kielégítését biztosította.
1827. július 1-jén jelölték ki a református templom helyét zsinórral és megkezdték a fundamentum ásását. A munkálat 1831-ben a kolerajárvány, 1832-ben pedig az építőanyag- és pénzhiány miatt szünetelt. 1848. november 26-án tartották az első istentiszteletet benne.
1827-ben gyógyszertár nyílt (Szondy-patika) Kunhegyesen.
1827-ben a Kakaton három kőhidat építtettek a kunhegyesiek Zugány János túri kőművessel.
1831-ben a mezőváros számára heti piactartás jogát engedélyezte királyi rendelet szerdai napon.
1831-ben és 1873-ban kolerajárvány pusztított a településen.
1829-1831 között épült fel a klasszicista stílusú római katolikus templom Homályossy János építész közreműködésével. A templomot, mely építésének költségeit Fischer István egri érsek végrendeletében magára vállalta, a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. A 19. század utolsó negyedéig nem volt számottevő a katolikusok száma a településen. Alkalmi iskolájuk 1818-tól, önálló plébániájuk 1820-tól volt Kunhegyesen.
1847-ben készültek el a református templom új harangjai. Összesen négy harangot helyeztek el a toronyban: két régit és két újat. Az új kisharangon lévő felirat: „a Szabad Nagykun kunhegyesi egyház hívei önköltségükön öntötték Pesti polgári harangöntő Schandt András által 1847. évi márc. hónap 4-ik napján.” Az új nagyharangon lévő felirat: „a Szabad Nagykun kunhegyesi egyház hívei önköltségükön, melyhez Tyukodi Szabó György 800 Ft-nyi hagyománnyal járult – öntötték pesti polgári harangöntő Schandt András által 1847. évi márc. hónap 4-ik napján.”
1848. november 26-án tartották az első istentiszteletet református templomunkban.
1863-ban nagy szárazság pusztított és okozott éhínséget. A kunhegyesi közbirtokosság a geszterédi pusztán és Álmosdon 700 köböl rozst foglalt le településünk lakói részére.
1848-49-ben a kunhegyesiek is lelkesen részt vettek a szabadságharcban. A törvény szerint összeírtak 560 gyalogost és 49 lovast. 1849-ben a dicsőséges tavaszi hadjáratban 250 nemzetőrünk és 33 lovaskatonánk vett részt. A város szélén lévő Cserepes csárdát ideiglenes kórház céljára használták. Itt ápolták a kápolnai csata sebesültjeit, akik közül az ország különböző részeiről származók harmincan itt hunytak el, s katolikus temetőnkben pihennek. Bátorságával hírnevet szerzett ebben az időszakban Komáromi Pál, Bödök István, Szépes Sándor, Ilosvai Varga Imre.
1850-ben létesült a „Gerő-féle” malom Kunhegyesen, mint szárazmalom. 1912-ben motoros malommá alakították át.
1856-ban alakult Kunhegyes legrégebbi társadalmi egyesülete: a Polgári Olvasókör Nagy Péter iskolaigazgató kezdeményezésére.
1866-ban postahivatal létesült Kunhegyesen. A mai Kálvin utcában volt.
1868-ban Nagy Péter iskolaigazgató kétosztályú gimnáziumot létesített, mely 1884-ig működött településünkön..
1876-ban a Tisza kiöntött Taskonynál, s elárasztotta Kunhegyes Kakaton túl lévő részét. 60-70 ház romba dőlt.
1876-ban a Jászkunság elveszítette önállóságát, s Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye része lett.
1877. október 5-én alakult a Kunhegyesi Iparos Olvasókör. 1906-ban az addig külön egyesületként működő Ipartestületi Olvasókör beleolvadt az Ipartestületbe.
1884-ben megalakult első pénzintézete a Kunhegyesi Takarékpénztár Részvénytársaság.
1885-től Önkéntes Tűzoltó egylet kezdte meg működését a településen.
1886-ban nyílt meg az első óvoda Kunhegyesen a Kazinczy u. l. sz. alatt. (1954-ig működött.)
1886-ban alakult meg a helyi Ipartestület. 1911-ben már 219 tagja volt. Országos hírű volt a szűcsmesterség Tyukodi Szabó Pál (1857-1925) révén.
1887-ben alakult Kunhegyesen a Földmivelők I-ső Köre. 1950-ig működött a kör.
1888-tól távírda működött településünkön.
1889-ben megépült az első kő út településünkön a városházától a vasútállomásig.
1891. február 10-én alakult meg a Kunhegyesi Kisbirtokosok Olvasóköre. 1947-ben oszlott fel.
1892. április 29-én alakult településünkön a Kunhegyesi III. Temetkezési Egylet.
1892. június 22-én kezdték el a kunhegyesi izraelita templom építését. A hitközség képviselői, a templomépítő bizottság tagjai voltak: Hartmann Adolf, Steinberger Mór, Atlasz Ignácz, Feuer Jakab, Spitzer Sámuel, Schwarcz Dávid, Weisz Jakab, Weisz Ignátz, Neuberger Simon, Hartmann Ferencz, Hilf Fülöp, Glausiusz Ignácz, Grünwald Mór, Klein Géza, Ackerman Jakab.
Az épület 2002-ben lebontásra került.
1892. július 15-én alakult meg az Izraelita Szentegylet Kunhegyesen.
1872-től 1893-ig Kunhegyes rendezett tanácsú város. Ekkor lemondott városi rangjáról.
1896. február 26-án alakult meg a Kunhegyesi Egyetértés Olvasókör. 1949-ben oszlott fel.
1903-ban Balla Sándor könyvnyomdát nyitott Kunhegyesen, mely 1944-ig működött.
1903. február 21-22-én volt ősbemutatója Török Imre református lelkész Kun-magyarok című ifjúsági színművének Kunhegyesen, melyet a kunhegyesi református népiskola fiú- és lánynövendékei mutattak be. (92 fő) A mű jeleneteiből 7 képet Pósa Lajos bemutatott Az én újságom c. lapjában. Hétszer mutatták be a darabot, melynek tiszta jövedelme 400 korona lett, s az ifjúsági egylet céljaira kívánták fordítani.
1904-ben jelent meg első kalendáriumunk Török Imre református lelkész szerkesztésében.
1907-ben alakult meg a kunhegyesi Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság 200.000 korona alaptőkével Ehrlich Endre (1872-1927) kezdeményezésére, aki elhunytáig vezérigazgatója volt.
1907-ben Juhász Pál községi jegyző 300 birtokos taggal Gazdasági Egyesületet létesített Kunhegyesen.
1911-ben településünk legtöbb utcájában beton járdát létesítettek.
1913-ban alakult meg a Kunhegyesi Vöröskereszt Fiókegylet.
1913-ban alakult meg a Római katolikus Olvasókör Kunhegyesen.(1943-ban szűnt meg.)
1913-ban felépült az új református fiú- és leányiskola épülete.
1913. október 26-án adták át ünnepélyes keretek között a kunhegyesi református iskola új épületét. A tantestület tagjai voltak ekkor: Asztalos Gyula igazgató, Bárány Mihály, Balogh Dániel, Bori Lajos, Kun Elek, Lantai Ferenc, Mester Albert, Molnár Pál, Szilágyi Imre és Zábrák János református tanítók.
1914-18 között 2581 kunhegyesi ember ment el a haza védelmére, akik közül 373 esett el, 676 pedig hadifogságba jutott. A református templom 4 harangjából a három legnagyobb is a háború áldozatául esett, a hadvezetőség elszállíttatta.
1918 novemberében Kunhegyesen megalakították a Nemzeti Tanácsot, a Nemzetőrséget és a Földmunkások Országos Szövetségét.
1919. április 30-1920. február 18 között a román sereg megszállva tartotta Kunhegyest.
1923-ban alakult meg az Iparos és Kereskedő Ifjak Önképzőköre Kunhegyesen.(1949-ben szűnt meg.)
1923-ben községi polgári fiú- és lányiskola létesült Kunhegyesen. Az iskola igazgatója gombosfalvi Gombos István lett.
1924-ben alakult meg a Levente Egyesület, melynek jelentősége a fiatalok fegyelemre, összetartásra nevelésében és a sporttevékenységek előmozdításában volt.
1925-ben már tégla- és cserépgyár működött Kunhegyesen, s 1928-ban megalakult a Nagykunsági Villamossági Szövetkezet. A nagyipart 2 gőzmalom és a téglagyár képviselte.
1925-ben három felekezeti iskola (református, katolikus, izraelita) elemi iskola, egy állami polgári iskola, egy iparostanonc iskola és egy gazdasági ismétlőiskola működött a településen.
1926-ban Kunhegyes község elöljáróságának szervezete a következő tagokból állt: főbíró, közigazgatásügyi jegyző, adóügyi jegyző, 2 segédjegyző, törvénybíró, 4 tanácsnok, pénztárnok, ellenőr, közgyám, 2 orvos, 1 állatorvos, 12 irodai alkalmazott, 9 rendőr, 8 éjjeli őr, 3 szülésznő, 4 gazdasági alkalmazott.
1926-ban épült Kunhegyesen a csendőrségi laktanya, megnyitották a második ártézi kutat, elkészült a madarasi-tirszroffi kőút, s bérautó vállalat létesült.
1926-ban alakult meg az Országos Stefánia Szövetség kunhegyesi fiókja.
1926-ban jelent meg dr. Kolosy Lajos: Kunhegyes története című munkája, a kunhegyesi Balla Sándor Könyvnyomdájában nyomattatott.
1927-ben alakult meg a Kereskedelmi Egyesülés településünkön, melynek alapítója és első elnöke Luxemberg József malomtulajdonos volt.
1927-ben vitéz Farkas István ingatlanforgalmi irodát nyitott Kunhegyesen.
1928-ban alakult meg a Kunhegyesi Czéllövő Egylet (1944-ben szűnt meg) és a
Polgári Lövész Egylet.
1931. november 8-án szentelte fel az új, három tantermes katolikus iskolát Szentgyörgyi József tanfelügyelő. Az épületet a Szeplőtelenül fogantatott Magyarok Nagyasszonyának, Boldogságos Szűz Máriának és Szűz Szent Imre hercegnek, a katolikus ifjúság védőszentjének oltalma alá helyezték. Az építkezés 1929 őszén kezdődött. A kivitelezéssel Lipták János törökszentmiklósi és Pál János kunhegyesi építészt bízták meg. Az alapkőletételnél 1929. október 13-án jelen volt: gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, aki 40 ezer pengő iskolaépítési segélyt juttatott az egyházközségnek, valamint Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, Almásy Sándor Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja, Herczeg Béla országgyűlési képviselő, Back Andor főszolgabíró. A tanítás 1930. szeptember 1-jén kezdődött meg az iskolában, melynek építési költsége (a padokkal együtt) 55 ezer pengő volt.
1932. augusztus 7-14 között Kisújszálláson tartották a IV. Nagykun Sportviadalt. Az indulók száma: 307 fő volt. Kunhegyesről 27 fő vett részt. A legjobb eredményt teniszben (férfi egyes) értük el: dr. Józsa István első lett.
1936. október 11-én ünnepélyes keretek között tartotta 50 éves fennállásáról rendezvényét a kunhegyesi Ipartestület. Ekkor avatták fel a református temetőben az I. világháborúban elesett bajtársaik emlékére készített emlékművet is.
1936. május 17-én nyílt Kunhegyesen Árvaház a református egyház gondnoksága alatt az Országos Református Szövetség által.
1936-ban egészségházat nyitottak Kunhegyesen.
1937. november 28-án országzászlót avattak Kunhegyesen. Ekkor monda el Gondolatok a kunhegyesi országzászló mellett című költeményét Ágoston Andor. A vers meg jelent a Nagykunság, 1937. december 4. számában (3. old.)
1941 őszén találkoztak Feketicsen, majd Kunhegyesen az 1785-ben kitelepült kunhegyesiek leszármazottaival az elbocsátó település lakosai.
1942. szeptember 6-8. között tartották a XII. Nagykun sportviadalt Karcagon. Belépődíjas verseny volt, melynek tiszta jövedelmét a Vöröskereszt számára ajánlották fel. Indulók száma: 472 fő. Kunhegyesről 10 fő vett részt. Legeredményesebb versenyzőnk: dr. Mocsári Lajos tenisz férfi egyesben első lett. Tenisz férfi párosban második helyet szerzett a kunhegyesi Mocsári-Kéri páros.
1942. november 15-én a járási mezőgazdasági bizottság ülésén a Kamara elnöke adta át Várady Miklós kunhegyesi lakosnak a lótenyésztési vándordíjat.
1942-ben a belügyminiszter Kunhegyes községben tüdőbeteg-gondozó intézet felállítását engedélyezte.
A második világháború sok katona és civil áldozatot (252 fő) követelt a település lakói közül. Rajtuk kívül még 1944-45-ben a vészkorszak idején 128 kunhegyesi izraelita lakos vesztette életét, akik köztiszteletben álló orvosok, ügyvédek, kereskedők és iparosok voltak.
1944. október 9-11 között orosz katonák foglalták el Kunhegyest.
1867-1951 között több mint hatvan egyesület, olvasókör működött településünkön. A gazdasági élet fellendülése, a mezőgazdaság és ipar modernizációja kedvezett a különböző kulturális és egyéb tevékenységet folytató helyi közösségek működésének. (Polgári Olvasókör, Függetlenségi Olvasókör, Kisbirtokosok Olvasóköre, Kunhegyesi Földmívesek 1-3. köre, Legeltetési Társulat, Levente Egyesület, Református Leányegylet, Kunhegyesi Dalárda, Kunhegyesi Iparos és Kereskedő Ifjak Önképzőköre, Országos Stefánia Szövetség kunhegyesi fiókja, Katolikus Legény- és Leányegylet, Vöröskereszt Fiókegylet stb.)
1946-ban megszervezték Kunhegyesen a Paraszt Dolgozók Gimnáziumát. A magyar irodalom tanítására dr. Zsigmond Ferencet kérték fel.
1946. október 20-án alakult meg 15 taggal a Kunhegyesi Földművesszövetkezet, a Közép-Tiszavidéki ÁFÉSZ jogelődje, mely 1976-ban jött létre három ÁFÉSZ-ből.
1946-ban az egészségházban szülőotthon létesítettek Kunhegyesen.
1947 decemberében alakult meg Kunhegyesen a Hazafias Népfront. Első elnöke Kerekes János volt 1970-ig.
1947-ben alakult meg Kunhegyesen a szövetkezeti gazdálkodás első lépcsőjeként a rizstermelő (Úttörő) szakcsoport 35 kat. hold földterülettel az aranyosi laposon.
1947-ben a Kossuth Úti Általános Iskolában két úttörőcsapat kezdte meg a működését: a lánycsapat Lorántffy Zsuzsanna, a fiúcsapat Kossuth Lajos nevét vette fel. 1952-ben vették fel hivatalosan az 1131. sz. Kossuth Lajos Úttörőcsapat nevet.
1948-ban alakultak meg első mezőgazdasági termelőszövetkezeteink: a Dózsa Népe téeszcsé, a Vörös Csillag, a Vörös Október, 1950-ben pedig a Táncsics és a Lenin Tsz.
Más nagykunsági településhez hasonlóan a lakosság fő megélhetési forrása a mezőgazdaság. (A XVI. századig visszavezethetően az állattenyésztés volt híres pl. „gyócsi” gulya. A XIX. század második felében a juhtenyésztés szerepe nőtt meg.)
A kunhegyesi termelőszövetkezetek 1975-ben egyesültek, s Kunság Népe Tsz néven működtek tovább. A mezőgazdasági termelés a rendszerváltozás előtt két nagyüzemre épült: a Kunság Népe Mgtsz-re és a Közép-Tiszai Állami Gazdaságra. A település összes területe 14894 ha, amiből 11472 ha mezőgazdasági terület, 990 ha erdő, 2 ha nádas, 410 ha halastó, 2011 ha kivett terület.
1948. november 18-án alakult Kunhegyesen a Dózsa Népe téeszcsé (Túriné-féle csoport) huszonhét taggal (Botos Gábor és felesége, Incze József, Oláh József és felesége, Borbély Lajos, Jákó Gábor és felesége, Kaszás János, Tóth Istvánné, Túri Sándor és felesége, Trenka József és felesége, Faragó Márton és felesége, Kovács János, Bárány István és felesége, Faggyas István és felesége, Magyar József és felesége). Hármas típusú volt: együtt vetettek, arattak, a költségeket közösen állták, s mindenki hazavitte, amit a föld adott. Jogutódja a Vörös Október Tsz lett, melynél 1953 végén 209 család dolgozott 367 taggal. Elnökük 1949-1958 között Kiss Imre volt.
Az 1949-ben létrejött Tiszafüredi Öntöző Nemzeti Vállalatból az 1950-es évek végére fejlődött ki a Vízgépészeti Vállalat, s vált exportra is termelő gyáregységgé. 1992-ben a vállalat egy részéből megalakult a Hydrogép Kfr, másik részéből a Gönczi és Fia Kft, melynek fő profilja a gáz- és üzemanyagtartályok készítése.
Az 1949-ben megalakult Gépállomásból több környékbeli gépállomás egyesülése által Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat lett, mely tevékenységét 1980-ig folytatta.
1951-ben két kisipari szövetkezet alakult: a Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó és Javító Kisipari Termelőszövetkezet és a Szolgáltató Kisipari Termelőszövetkezet.
1953-ban alakult meg a Kunhegyesi Sütőipari Vállalat és a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat.
1954-ben létesítették a községi népkönyvtárat Kunhegyesen.
1955-ben bölcsőde nyílt a településen, mely 40 férőhellyel rendelkezett.
1956 októberében a budapesti forradalmi eseményekben halt meg Gajdán Imre sorkatona és Szél Miklós vájártanuló kunhegyesi lakos.
1957. március 21-én alakult meg a Munkásőrség Kunhegyesen.
1957. március 21-én alakult meg Kunhegyesen a községi KISZ-szervezet, melynek első titkára Kiszel Sándor volt.
1958-ban készült az első játszótér Kunhegyesen.
1960-ban településünk 26 fúrott kúttal rendelkezett, egy melegvizű kutat is megnyitottak, amelyre egy – csak idényben működő – 300 férőhelyes strandot építettek.
1960-ban mentőállomás létesült Kunhegyesen.
1961. március 23-án alakult a Mirhó-Kisfoki Vízgazdálkodási Társulat Kunhegyesen és létrejött négy gazdaság összevonásából a Középtiszai Állami Gazdaság kunhegyesi központtal. A növénytermesztés és állattenyésztés mellett halászatot és intenzív vadgazdálkodást folytatott. A szárnyasok, a nyúl- és őzállomány exportja jelentős volt. Az állami gazdaság folytatott még építőipari, asztalosüzemi tevékenységet is. 1993 óta Középtiszai Mezőgazdasági RT néven folytatja tevékenységét.
1961/62-es tanévben jött létre Kunhegyesen a Mezőgazdasági Technikum. 1968-ban szűnt meg a technikusi képzés, de folytatódott a mezőgazdasági szakmunkásképzés.
1962-ben a kunhegyesi Posta 220 előfizető befogadására alkalmas távbeszélő központot kapott, megszűnt a morse távíró rendszer, és Kunhegyes is betűíró távgépíró berendezést kapott, először szalagra, majd lapra írót.
Kunhegyes bár 1893-tól lemondott városi rangjáról, de a tiszai felső járás székhelye lett 1965-ig. 1965-1970 között a törökszentmiklósi, majd a szolnoki járáshoz tartozó község.
1966. szeptember 10-én avatták fel ünnepélyes tanévnyitó keretében a helyi új 12 tantermes gimnázium épületét. A gimnáziumi oktatás 1963-tól működik a településen. 1978-tól a gimnáziumi osztályokkal párhuzamosan indítottak híradástechnikai szakközépiskolai osztályokat.
1967-ben új Keverőüzem épült fel Kunhegyesen és korszerű berendezésekkel lett felszerelve. Az üzem rendeltetése: Szemestermény és ipari eredetű alapanyagok, vitaminok és ásványi anyagok őrlése, keverése (homogenizálása) útján keveréktakarmányok és koncentrátumok előállítása.
1968. július 1-ján alakult meg a településünkön a Sigma együttes, mely zenekar 1969 szeptemberében az Androméda nevet vette fel. Alapító tagok: Mándoki László szaxofonos, Nagy János dobos, Parázsó Imre gitáros.
1970-től Kunhegyes nagyközség lett Szolnok megyében.
1973-ban felépült a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár több száz főt foglalkoztató gyáregysége.
1974-ben adták át az új, korszerű, 75 férőhelyes Zádor úti Óvoda épületét, s ezáltal öt óvoda működött a városban.
1976. július 14-én avatták fel az ipari szakmunkásképző iskola új épületét a Kossuth út 17. szám alatt. Tari Kálmán, a Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályának vezetője, Kunhegyes szülötte vágta át a szalagot.
1976-ban indult be Kunhegyesen az általános iskolai diákotthonban a Labdarugó Kollégium, mely a megye tehetséges tanulóit gyűjtötte egybe, hogy szakképzett edzők irányításával biztosítson utánpótlást.
1976. november 16-án három település vegyesipari szövetkezete egyesült (Fegyvernek, Kenderes, Kunhegyes). Az egyesített szövetkezet központja Kunhegyes lett. Vezetőjének Kiss Imrét választották, aki addig a kunhegyesi Vegyesipari Szövetkezet vezetője volt.
1976. november 26-án került sor a nagyközségi ravatalozó átadására a református temetőben.
1976. november 7-én került sor a kunhegyesi Alföldi Szilikátipari Vállalat új, 10x54 m2 műanyagcsarnokának átadására. Napjainkban ASV-Plas néven működik tovább.
Az új üzemek több mint ezer ipari munkahelyet teremtettek, s ezzel az 1980-as években Kunhegyes munkaerőt vonzó centrummá vált.
1977-ben fejeződött be a református templom teljes felújítása, melyet Fabó Zsigmond református lelkész végeztetett jelentős állami anyagi támogatás mellett.
Az 1978/79-es tanévtől kezdve a Kossuth út 15. szám alatt működő mezőgazdasági, és a Kossuth út 17. szám alatt működő ipari szakmunkásképző közös intézmény lett Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézet néven. Igazgatója Szudi Antal lett.
1981. május 22-én került sor a felújított, 389 négyzetméteres községi könyvtár ünnepélyes átadására. Avatóbeszédet mondott Villangó István a Művelődésügyi Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának vezetője. A felújítás 5 millió forintba került. A mendemondával ellentétben egy tudományos munkából megtudhatjuk az épület eredeti rendeltetését is: „…éppen a karcagújszállási városháza építésével egyidejűen (1737) épült fel Kunhegyesen, a község főterén a községháza is, amely „T” alakú fundamentumával, boltíves pincesorával, földszintes felépítményű szobáival, boltíves, árkádos tornácával, három nyeregtetős homlokfalával és oromzatával a korabeli barokk építészet igen szép emléke.” (Kiss József: A pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága 1731-1745. Bp. Akad. K., 1992. 99. old.)
1982 nyarára elkészült a kunhegyesi GMV-nél nyolc, betonlábazaton álló, egyenként 750 tonna befogadóképességű fémsiló. Értéke 25 millió forint volt, kivitelező pedig a Kunság Népe Termelőszövetkezet.
1984-ben kezdődött meg a település gázhálózatának kiépítése, mely 1995 végére fejeződött be.
1986. október 1-9. között ünnepelte nagyszabású rendezvénysorozattal településünk fennállásának 700. évfordulóját. Erre az alkalomra jelent meg Szabó András szerkesztésében a Kunhegyesi krónika c. kötet.
1986. október 6-án Némedi Lajos egyetemi tanár felavatta dr. Zsigmond Ferenc irodalomtörténész bronzból készült mellszobrát a könyvtár előtti téren. (Papi Lajos szobrászművész alkotása)
1986-ban a Kunság Népe Tsz kezdeményezésére elkezdődött a Konok Kunok Kupája hagyományteremtő sportnapként, melynek célja a hajdani kunsági népi játékok felelevenítése volt.
1988. május 1-jén avatták fel a városháza előtti parkban a Kun emlékművet, Győrfi Lajos szobrászművész alkotását.
1988-ban a BHG Híradástechnikai Vállalat crossbar telefonközpont telepített Kunhegyesre, mely lehetővé tette a leendő város telefonhálózatának kiépítését.
1989-ben szerezte vissza városi rangját Kunhegyes. Népességének növekedése az utolsó visszatelepüléstől, 1711-től folyamatos egészen 1949-ig. Ekkor 11104 fő lakja, a külterületen élők száma 3002. 2001. január 31-én a város lakónépessége 8521, a csökkenés közel 2600 lélek. A legtöbb gyermek 1908-ban született: 395 (2000-ben: 67). Jellemző a XVIII. századi dinamikus népességnövekedésre, hogy a kunhegyesiek 1785. évi bácskai kitelepülése (a népesség negyede) csak rövid ideig tartó csökkenést jelentett.
A várossá fejlődött Kunhegyes ezt a szerepét a rendszerváltozás feltételei között nem tudta megtartani. Ehhez a nehéz helyzetbe jutott mezőgazdaság működési zavarai is hozzájárultak. 2001-ben a térségben 23 %-os volt a munkanélküliség, s jelentős az elvándorlás miatti népességfogyás.
1991-ben nyílt meg településünkön a Zöldkeresztes Patika.
1991-ban a Városi Önkormányzat megalapította a Pro Urbe Kunhegyes díjat.
1991 végén jelent meg a Kunhegyesi Nagykun Kalendárium első kötete dr. Szabó Lajos szerkesztésében Kunhegyes Város Önkormányzata kiadványaként.
1991-ben kezdte meg működését a városi kollégium, ahol a távolabbi vidékekről általános és középiskolánkba járó diákok esztétikus környezetben lakhatnak.
Napjainkban egy református egyház és egy önkormányzat által működtetett általános iskolája, négy óvodája van a településnek, s egy megyei önkormányzat által fenntartott középiskolája, ahol szakképzés, gimnáziumi és szakközépiskolai oktatás is folyik. Az iskolának, mely ECDL vizsgaközpont is, több mint 800 tanulója van.
1992-ben alakult meg a Konok Kunok Hagyományőrző Baráti Egyesület Kunhegyesen.
1993. szeptember 18-án került sor Kossuth Lajos domborművének avatására a Kossuth Lajos Általános Iskola Szabadság tér felőli falán. Alkotója: Győrfi Lajos szobrászművész. Az iskola ekkor vette fel Kossuth Lajos nevét.
1994. március 17-én megalakult a kunhegyesi Falusi Turizmusért Egyesület 16 fővel. Az egyesület céljaként tűzte ki településünkön a kulturált falusi turizmus meghonosítását, s népi hagyományaink ápolását.
1994. június 14-én került sor Nagy László domborművének avatására a Nagy László Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola előcsarnokában. Alkotója Czobor Sándor kisújszállási szobrászművész.
1995. augusztus 23-án került sor Szegő Gábor világhírű matematikus portrészobrának avatására a Zsigmond Ferenc Városi Könyvtár előkertjében. A szobor készítője Györfi Lajos szobrászművész. Avatóbeszédet mondott dr. Szabó Lajos.
1995. október 8-án, a „feketicsi kirajzás” 210. évfordulója emlékére a református templom bejárata előtt „kettős kopjafát avatott dr. Bozsó Péter kunhegyesi születésű megyei főjegyző. A történelmi jelképet kifejező alkotást Sárándi István feketicsi és Szelekovszky István kunhegyesi fafaragó készítette. A kunhegyesi kétágú akácfából készült kopjafa az ittmaradottak és az elszármazottak sorsának jelképe: útjaink elváltak, de a gyökér közös.
1996. március 18-án jött létre az általános iskolai Dózsa Alapítvány.
1996. május 12-én a református templomban a világ negyven országának magyar reformátusai találkoztak.
1996. június 25-én rendezett gálamérkőzés keretében ünnepelte a Dózsa Iskola Labdarugó Kollégiuma 20 éves fennállását, melyen az iskola volt (már NB I-es) tanulói játszottak az iskola akkori csapata ellen.
1996. július 12-18. között Kunhegyesen rendezték meg az V. Országos Kossuth-tábort.
1996. július 26-28-ig első alkalommal rendeztek motoros találkozót Kunhegyesen a Speed Rider’s Motoros Klub szervezésében.
1996. július 27-én dr. Kovács Endre egri püspök felszentelte a katolikus temetőben Bollók Emil kanonok-esperes kezdeményezésére közadakozásból épített új kápolnát.
1996. augusztus 19-én országzászló avatására került sor a központi parkban. A recski kőbányából származó követ Györfi Lajos szobrászművész által készített ország-címer díszíti.
1996. október 24-én a tűzoltók védőszentjének tiszteletére készített Flórián szobrot avatták fel a Tűzoltó laktanya Ady úti épületénél és új tűzoltóautó átadására került sor.
1996. október 26-án második alkalommal adták át az Ilosvai-díjat Kunhegyesen. Ez alkalommal Németh Miklós festőművész vette át az elismerést.
1996-ban a Dózsa Úti Általános iskola megalapította az iskola diákoknak és tanároknak adható kitüntetését, a Dózsa Arany Medál-t.
1997-ben első alkalommal rendezték meg az Ilosvai Varga István Művelődési Központban a Jászkun citeratalálkozót.
A kisvárosban az utcák 90 %-a szilárd burkolatú.
Kunhegyes egészségügyi ellátását 3 háziorvos, 1 szülész-nőgyógyász szakorvos, 1 tüdőgyógyász, 1 fogorvos és 1 gyermekgyógyász szakorvos végzi. Két gyógyszertár látja el a lakosságot. Kórházi ellátás szempontjából a karcagi Kátai Gábor Kórházhoz tartozik a település.
A városban működik: Családsegító Központ és Gyermekjóléti Szolgálat; A Sarepta Idősek Otthona; Mentőállomás; Posta; Rendőrség, Munkaügyi Központ; Köztestületi Önkéntes Tűzoltóság.
Pénzintézeteink: OTP Bank Rt Kunhegyesi fiókja és a Tiszafüred és Vidéke Takarékszövetkezet Kunhegyesi fiókja.
A lakosság élelmiszer- és iparcikkellátását főként a magánkereskedelem és a szolnoki központú Coop áruházlánc biztosítja.
1999-ben került átadásra a régi benzinkút helyett az új MOL 2000 rendszerű üzemanyagtöltő állomás.
2000. szeptember 30-án a Millenniumi Emlékzászlót a református nagytemplomban adták át a város vezetőinek. A zászlóanya Bús Károlyné Pro Urbe-díjas tanítónő volt.
2001. április 26-28 között tartották meg Kunhegyesen a XII. Nagykun Diák Sportviadalt a Nagy László Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola szervezésében. A rendezvényen 9 középiskola vett részt.
2001. június 9-én a Kunhegyesiek Baráti Köre kerti partit rendezett, melynek bevételét a városi múzeum létrehozására ajánlották fel.
2001. június 25-július 4 között tartották a X. Legénybot Alkotótábort a kunhegyesi Ilosvai Varga István Művelődési Központ szervezésében. A tábor harangláb-avatással zárult a katolikus templom kertjében. Készítői: Szelekovszky István, Szelekovszky László, Czupp Pál, Kövesdi József, Sárándi István.
2001. július 28-án tartottak először aratónapot és -versenyt hagyományteremtő céllal az Ilosvai Varga István Művelődési Központ szervezésében.
2001. október 30-án megalakult a Kunhegyesi Polgári Kör.
2001-ben alakult meg: a Kunhegyes Kultúrájáért Alapítvány, a Kunhegyes és Térsége Ikergyermekekért Alapítvány és a Közép-Tiszai Vidékfejlesztő Alapítvány.
2002. május 18-19-én rendezték meg Kunhegyesen első alkalommal a Hegyesi Napokat.
2002. december 14-én adták át a kunhegyesi Református Egyház által üzemeltetett Sarepta Idősek Otthonát.
2003 májusában megjelent a Kunhegyesi helytörténeti füzetek 2. száma: A Kakat hagyatéka… címmel (szerk. Víg Márta) Kunhegyes Város Önkormányzata és a túrkevei Nimfea Természetvédelmi Egyesület közös kiadásában.
2003. július 1-jén döntött a település Önkormányzata arról, hogy a város középiskoláit összevontan működteti a 2003/2004-es tanévtől kezdődően. Az intézmény új neve: Nagy László Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium lett.
2003 augusztusában kapta meg működési engedélyét a kunhegyesi Református Általános Iskola.
2004. április 30-án, Magyarország Uniós csatlakozásának előestéjén az Európa-himnusz hangjainak kíséretében kúszott fel a zászlórúdon a városháza melletti parkban a tizenkét csillagos kék lobogó.
2004. május 16-án a holocaust 60. évfordulója alkalmából a kunhegyesei áldozatok emlékére Kunhegyes Város Önkormányzata megemlékezést tartott. Erre az alkalomra jelent meg Pozsgai Gézáné-Víg Márta: Emberek az embertelenségben: Emlékezés a kunhegyesi zsidóságra és a holocauszt áldozataira c. helytörténeti munkája. Az izraelita temetőben emlékmű avatására került, mely a lebontott zsidótemplom mózesi kőtábláiból készült.
2004. június 5-én Kunhegyesen került sor az V. Nagykunkapitány választásra, Simai János kunkapitány beiktatására. A ceremóniát egész napos rendezvény kísérte.
2004. június 11-én avatták fel Nagy László pedagógus fából készült emléktábláját, portréját a Nagy László Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium szakiskolai épületében. Készítője: Czupp Pál fafaragó.
2004. október 31-én került bemutatásra „A nagykunsági kunhegyesi reformátusok életéből” című kötet, mely a Kunhegyesi füzetek 4. számaként jelent meg. A rendezvényt a Kunhegyesiek Baráti Köre és a Kunhegyesi Református Egyházközség közösen szervezte.
2004. november 27-én a 40 éves művelődési központ tiszteletére Kunhegyesről elszármazott művészek adtak felejthetetlen műsort az Ilosvai Varga István Művelődési Központban.
2005. április 29-én Kunhegyes központi parkjában, a Szabadságtéren játszótéravatásra került sor. Az uniós szabványoknak megfelelő, az Észak-Alföldi Regionális Tanács és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium 2,8 millió forintos támogatásával készült.
2005. április 30-án szelektív hulladékgyűjtő szigetek kerültek kialakításra településünkön, melyet a Tisza-tó Térségi Fejlesztési Tanács által meghirdetett pályázat tett lehetővé.
2005. december 15-én megjelent a Kunhegyesi helytörténeti füzetek 5. száma: „A redempciótól a feketicsi kitelepülésig” címmel. A kiadványt a kötet szerkesztője, Víg Márta középiskolai könyvtárostanár mutatta be az érdeklődőknek a Zsigmond Ferenc Városi Könyvtár pincegalériájában.
2006. február 21-én került sor a autóbuszpályaudvar ünnepélyes átadására. Az ötállásos létesítmény közel százmillió forintba került. Az első járat március 7-én hajnali négy óra harmincöt perckor indult Tomajmonostoron át Tiszaszentimrére. Naponta 44 autóbusz érkezik és megy tovább a megye, az ország különböző részeire. Az utolsó járat este nyolc órakor a kisújszállási állomásra közlekedik.
2006. október 20-án az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a református templomkertben Győrfi Sándor Munkácsy- és Mednyánszky-díjas szobrászművész által készített emlékmű leleplezésére került sor.
A kulturális igények kielégítését eredményesen szolgálja a Zsigmond Ferenc Városi Könyvtár és az Ilosvai Varga István Művelődési Központ. A két intézmény összevonására 2005. július elsején került sor. Az új intézmény neve: Városi Könyvtár és Közművelődési intézmény. A művelődési központ épülete 1964-ben készült el, 400 fő befogadására alkalmas színház teremmel rendelkezik. 1995-től viseli Ilosvai Varga István festőművész nevét. Az itt működő Kézművesház keretében bárki elsajátíthatja az agyagozás, kosárfonás, szövés, fafaragás és csipkeverés fortélyait. Jelentős értéket közvetít a néptánccsoport, a Hajdina citeraegyüttes, a Búzavirág népdalkör és a Szélcsengő kórus.
Hagyományos, évenkénti rendezvényeink: Jászkun citeratalálkozó, Pünkösdi királyné-járás, Arató nap, Legénybot alkotótábor, Mihály napi sokadalom. Az Ikrek napja kétévenként kerül megrendezésre, a Hegyesi napok pedig évenként változó helyszínnel a benne résztvevő települések valamelyikén.
A város jeles szülöttei közül kiemelkedik báró Mészáros János (1737-1801) hadvezér, Mária Terézia, II. József, II. Fülöp és I. Ferenc katonája; ilosvai Varga Imre (1814-1866) a Jászkun Kerület főjegyzője, Kossuth Tiszántúli hadainak élelmezési kormánybiztosa, 1861-64 között nagykunkapitány, Nagy László (1816-1875) pedagógus, a reformkori magyar nemzedék nagy népnevelője, királyi tanácsos; Kolosy Elvira (1863-1887) fiatalon elhunyt költőnő; Zsigmond Ferenc (1883-1949) tanár, irodalomtörténész, akadémikus, az MTA, a Magyar Filozófiai- és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagja; Szegő Gábor matematikus, a 20. századi analitika egyik vezető klasszikusa, a Stenford University Emeritus matematikaprofesszora, az MTA és a Bécsi Tudományos akadémia tagja; Kádár Endre (1886-1944) író, publicista; Ilosvai Varga István (1895-1978) festőművész, akinek képei túlnyomó részben a szentendrei Ferenczi Múzeumban, és a Magyar Nemzeti Galériában találhatók. Kiváló helytörténészeink voltak: dr. Kolosy Lajos (1887-1961) és dr. Szabó Lajos (1938-2004).
Kunhegyesnek három jelentős műemléke van: az egyik legrégibb épülete az 1734-ben épített T alaprajzú, alápincézett, népi barokk stílusban épült egykori községháza, melyben 1961-től könyvtár működik. 1978-1981 között teljesen felújított műemlékjellegű épület. A könyvtár 1986-tól viseli a helyi születésű Zsigmond Ferenc irodalomtörténész nevét. A könyvtár pincéjében internet kávézó és ifjúsági Zeneklub működik benne.
A másik műemlék szinte a település jelképévé vált, az 1827-1848 között neoklasszicista stílusban épített kéttornyú, háromhajós református nagytemplom, melyet Hild József tervezett. Kétszintes, minden oldalon végigfutó karzatát jón és dór oszlopok tartják. A tornyok magassága 47,5 méter, melyek 30 méteres magasságban lévő erkélyéről csodás kilátás nyílik a településre, a nagykunsági tájra. A nagyon jó akusztikájú templom 4000 fő befogadására, hangversenyek rendezésére alkalmas. Belső berendezése a református puritánságot tükrözi.
A harmadik, s egyben ipartörténeti műemlék az 1859-ben téglából épült még ma is működőképes, utolsó tulajdonosáról elnevezett Komlósi-féle szélmalom, melynek teljes felújítása után 2005. június 19-én került sor az épület átadására, avatására.
Egykor Kunhegyesen hét szélmalom működött.
Gyűjteményes szobánk, Józsa Sándor 1930-ben megnyitott „Aranykalász” nevű patikájának eredeti bútorai szolgálnak tárlóként Párdi Mihály (1919-1999) helyi gyűjtő tengeri csigák, kagylók, korallok mészvázai, ősmaradványok, őskövületek gyűjteményes bemutatására.
2006 őszén vált látogathatóvá a Kunkapitány-ház, melyet az 1880-as években építtetett egy redemptus gazda, helyi kisbirtokos. Az utcai szobában tiszteletünk jeléül emléket állítottunk Ilosvai Varga Imre 1861-1864 közötti kunkapitányunknak. A népi klasszicista stílusú, lopott tornácos épülethez hatalmas udvar tartozik.
A városban a gazdag, értékes helytörténeti és más magángyűjtemények (Oláh Lajos, Párdi Mihály, Csete Lukács) vannak, népi fafaragók, (Szelekovszky István, Czupp Pál), kosár- és csuhéfonó (Ulicsni Árpádné), szőnyegszövő és vertcsipke készítő asszonyok működnek.
Színvonalasak és jelentősek helytörténeti kiadványaink. 1986-ban jelent meg a Kunhegyesi krónika c. kötet. 1992-től jelenik meg évenként a Kunhegyesi Nagykun Kalendárium. A Kunhegyes képeslapok és fotók tükrében (1885-1895) című képeskönyv 2000-ben jelent meg. 2001-től jelenik meg a Kunhegyesi helytörténeti sorozat c. kiadványunk. 2004-ben került kiadásra a Szavak szárnyán c. kunhegyesi irodalmi antológia.
1997 óta helyi szerkesztésben és az Önkormányzat kiadásban jelenik meg havonta városi újságunk a Kunhegyesi Híradó, mely internetes honlapunkon is olvasható.
Kunhegyes talán legszebb pontja a főtér, mely egy 20 ezer négyzetméteres gyönyörűen parkosított területet foglal magában, ahol a gyermekek számára játszótér is működik, s itt található az 1878-ban Pum József által klasszicista stílusban tervezett Városháza épülete.
Közterületeinket szobrok is díszítik. A könyvtár épülete előtt látható a névadó, Zsigmond Ferenc irodalomtörténész (Papi Lajos alkotása) és Szegő Gábor matematikus mellszobra (Győrfi Lajos alkotása).
A főtér közepén rózsákkal övezett parkban található a Kun emlékmű (Györfi Lajos Kossuth-díjas szobrászművész, 1988). A szobor talapzata a település határában található kunhalmokat jelképezi, melyek egykor temetkezőhelyek, őr- és határhalmok valamint lakóhalmok voltak. Az emlékmű fő alakja a lován hátrafelé nyilazó vitéz annak a befogadott népcsoportnak állít emléket, melynek harcosai ezért hálájukat kifejezve az évszázadok során életüket áldozták királyukért, az országért.
A templom kertje melletti részen 1993-ban avatták fel Kunhegyes XX. századi áldozatainak emlékművét, több részből álló szoborkompozícióját, mely Győrfi Lajos szobrászművész alkotása.
A szépen gondozott református templom kertjében több szobor ill. emlékjel található: a feketicsi kitelepülés emlékére 1995-ben Szelekovszky István kunhegyesi és Sárándi József feketicsi fafaragó készített kettős kopjafát, Szent István szobrát 2000-ben Czupp Pál helyi fafaragó készítette. Itt látható a civilek összefogásával emelt trianoni kereszt, valamint az 1956-os emlékmű (Győrfi Sándor szobrászművész, 2006).
Élénk sportélet folyik településünkön. Jelentős eredményeket ért el, nemzetközi hírnévre tett szert az általános iskola 1976-tól a labdarugó tehetségek, a magyar válogatott utánpótlásának nevelése terén. Középiskolás diákjaink rendszeres és eredményes résztvevői a Nagykun Diák Sportviadaloknak.
A városban sok civil szervezet működik, melyek között van, amelyik hagyományápolással, művelődéssel, kultúrával foglalkozik (Kunhegyesiek Baráti Köre, Kunhegyes Kultúrájáért Alapítvány, Alapítvány a Kunhegyesi Városi Könyvtárért, Kunhegyes Zenekultúrájáért Alapítvány), s van, amelyik a sportéletet támogatja (Kunhegyes Sportjáért Alapítvány). Szakmai, érdekvédelmi (Kunhegyes és Térsége Ikergyermekekért Alapítvány, Mozgássérülten az Önálló Életért Kunhegyesen Alapítvány) és egyéb szervezeteink (História a Gyermekekért Alapítvány, Iskolapolgárokért Alapítvány, Horgász Egyesület, Postagalamb Egyesület, Zöld Szív Természetvédő Csoport) vannak.
Kunhegyes település testvérvárosi kapcsolatot ápol a vajdasági Feketiccsel (Bácsfeketehegy), a kárpátaljai Jánosival, a romániai Tasnáddal, Felsőbányával és a lengyel Rzepiennik Strzyzewski (Szerziny) településsel.
